"Stressz - Krízis -Trauma" Workshop 2

 Február 5-én szombaton 13-15 óra között folytatom a magyarázatot arról, melyek azok a kisebb-nagyobb megterhelő életesemények, amelyek stresszelnek minket, mit jelent a krízis és hogyan lehet jól, azaz úgy megoldani, hogy fejlődjünk általa, illetve mitől számít traumának akár az is (hogy Peter Levine példájával éljek), ha egy gyerek elesik a biciklijével.

Mindezt próbálom úgy átadni, hogy ez a tömény információ ne elárasztóan megterhelő, inkább a gyógyulás felé utat mutató és elfogadást hitelesítő élmény legyen. Ennek érdekében a workshop nem csak frontális oktatás-szerű előadásból áll, hanem olyan interaktívan végzett érzelemszabályozási gyakorlatokat is végzünk, amelyek segítenek csökkenteni a traumás tartalom által természetszerűleg kiváltott idegrendszeri aktivációt.

De tömény leszek. Mert abban hiszek, hogy a tudás hatalom és csak azt a problémát lehet megoldani, amiről tudunk.

Az önkritika csapdája

Nem olyan egyszerű nem törődni mások ítélkezésével és kritikájával. Ahogy az is nagyon gyakori, hogy sokszor mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei.

Ha valaki véleményt alkot rólunk, az óhatatlanul bekúszik a bőrünk alá... de még inkább az idegrendszerünk azon bugyrába, ahol a mások ítélete és saját társas helyzetünk érzékelése közt szoros összefüggés van. A társadalmi ranglétrán elfoglalt helyünk kiértékelését és a mások ránk vonatkozó megítélését ugyanazok az agyi folyamatok dolgozzák fel. (Schwartzberg, 2021) Mivel társas lényként biológiailag ki vagyunk szolgáltatva a másokhoz tartozás élményének, nagyon is húsbavágó élmény lesz, hogy ki mit gondol rólunk.

Ha ez a vélemény zömében negatív, különösen olyan kiszolgáltatott helyzetben, ahol a másokhoz való tartozás érdekében kénytelenek vagyunk elfogadni a körülöttünk élők véleményét (pl. gyerek a szülőét vagy tanárét), akkor nem lesz más választásunk, mint hogy saját belső értékrendünk részéve tesszük azt. (Herman, 2010)

Még mindig nagyobb kontrollérzetet ad az, ha mi maguk gondolunk rosszat magunkról, mintha a szeretteink teszik ezt. Az önostorozás így egy olyan megelőző hadműveletként is felfogható, ahol elébe megyünk a szidalmazásnak azzal, hogy gyorsan saját magunkat hordjuk le a sárga földig, mielőtt más tenné azt. Ez mindenképpen nyújt egy talmi vigaszt, hiszen az agresszió átélésekor erősnek érezzük magunkat, még ha ez a harag önmagunk ellen irányul is. (Neff, 2011)

Sajnos ez a fajta alattomos önbántalmazás sokak számára kifizetődő stratégiának tűnik, különösen, ha ez a tökéletességre törekvés magas teljesítményre sarkall. A baj csak az, hogy a legmaximalistább ember sem lesz képes soha elérni azt a helyzetet, hogy ne lehetne mibe belekötni, ugyanis a tökéletesség egy olyan absztrakció, mely megvalósíthatatlan a világ tökéletlensége és emberi természetünk gyarlósága közepette. (Young és mtsai, 2010)

Ráadásul negatív önértékelésünkkel fenntartunk egy önigazoló ördögi kört, azaz kíméletlenül fogunk lecsapi minden olyan hibára, ahol bebizonyosodhat, hogy mi tényleg olyan hülyék és bénák vagyunk, mint ahogy gondoltuk. Sajnos ez egy természetes folyamat, ugyanis világképünk stabilitásának fenntartása érdekében önkéntelenül úgy gyűjtögetjük össze az információkat, hogy azok a saját elképzeléseinket erősítsék. Nincs ez másképp az énképünkkel sem. A folyton önhibáztató emberek is szeretnének következetességet tapasztalni az élményeikben, ezért azon emberek véleményét fogják figyelembe venni, akik leértékelően viszonyulnak hozzájuk. A Swann-féle önigazolási elmélet szerint olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akik ugyanazt gondolják rólunk, amit mi magunk, hiszen megéléseink stabilitásához szükségünk van a megerősítésre. (Neff, 2011)

Így - faramuci módon, de a lelki folyamataink már csak ilyen nyakatekertek -, megkapjuk, amit szeretnénk: a visszaigazolást arról, hogy tényleg olyan gázak vagyunk. És ezzel akár boldogok is lehetnénk. Hogyhogy nem vagyunk? ;)

 

(Illusztráció: "Ne hagyd, hogy mások elrontsák a napodat. Ez a te napod. Tedd tönkre te.", WorPorn) 

Irodalom:

Herman, Judith (2011): Trauma és gyógyulás, Háttér Kiadó, Budapest

Neff, Kristin (2011): Együttérzés önmagunkkal, Ursus Libris, Budapest

Schwartzberg, Cynthia (2021): The Curious Voyage, Cynthasis, USA

Young, Jeffrey és mtsai (2010): Sématerápia, Vikote, Budapest

 

Brainspotting 4-es fázis, New York (online), 2021. dec 3-5.

Olyan érzés volt részt venni a Brainspotting módszer megalkotójának, David Grand-nek három napos továbbképzésén, mint amikor személyesen töltöttem napokat Leonard Orr Rebirthing táborában. Ezek a kreatív elmék inspirálnak a jelenlétükkel, átlengi őket a módszer szele, de azt csak érezni lehet és nem magolással elsajátítani. Tanulni az első frontvonalas tanítványoktól lehet, akik még többet merítkeztek a mester jelenlétéből, tudáséhes, tanulásra szocializált aggyal fülön csípték a nüanszokat és trükköket, majd azokat srukturált formában továbbadták, leírták, kikutatták, bebizonyítták.

Meglehetősen intuitív alkat vagyok, a módszer pedig nagyon is megerősíti a nonverbális ráhangolódás és az ezekből fakadó megnyilvánulások gyógyító erejét. Ugyanakkor megtanultam értékelni a precíz tudás hasznát, és mint az David Grand élő demonstrációiból is átjött: a nem-beavatkozó, nagyon kevés direkt intervencióval járó kísérés mögött nagyon sok elméleti tudás van a test és a lélek működéséről.

A módszer gyakorlása során, egy illinois-i idősebb hölgyet kísérve éreztem azt, hogy a kulturális és korosztálybeli különbségek elolvadnak, ha idegrendszer találkozik idegrendszerrel és egy olyan gyógyulási folyamat zajlik, ahol a maga csendességében, a háttérben, de valósan sorra bekapcsol minden tudásom a hipnoterápiából, sématerápiából, traumalélektanból. És még mindig áldom Tarsoly Emil nevét, aki orvosegyetemi szintű anatómiát vert belénk, szórótantárgyként állítva akadályként a leendő pszichológusszakma előszűréseként. Tényleg szükségünk van rá.

Mindenre szükségünk van, amikor komplex problémákkal találkozunk. Ezek a kreatív, intuitív módszerek nem a lila ködben való bolyongásról, hanem az integrációról szólnak.

Így a Brainspotting nekem nem más, mint integrált módszer olyan, testet-lelket átszövő problémahalmazokra, amelyek kuszaságát átlátni csak nagy tudással és a test és lélek bölcsességét követő intuitív ráhangolódással lehet.

fotó: Moshehar, Pixabay

 

 

A trauma ördögi körének megtörése a brainspotting varázspálcájával

Azért lett az érzelemszabályozás a szívügyem, mert a trauma szétzilálja az egyén önszabályozási folyamatait (idegrendszeri szinten!) és a rendre ismétlődő kudarcélmények hosszú távon rombolják az énképet és a másokkal való kapcsolatot. A könnyen széteső idegrendszer egyensúlyának helyreállítására vonatkozó eszközök bevetése már önmagában traumafeldolgozásként élhető meg, hiszen a trauma jelenbeli következményeit mérsékli, megszabadítva az egyént attól a rettenettől, hogy az, ami a múltban történt, az az örök ismétlődés börtönében tartja, mely fölött semmi kontrollja nincs. Ez azonban egy igen sziszifuszi meló.

Minden mesebeli megmentővágyam ellenére rendre le kellett szállítanom szenvedésükre könnyű és gyors gyógyírt vágyó klienseimet a földre, hogy varázspálcám nincs, csodát nem tudok tenni: bizony végig kell járniuk a sokszor több évig tartó terápiás folyamatot, ami stabilitáshoz és a gyógyulás reményéhez vezethet.

A lassúság oka az az ördögi kör, melynek során a traumára emlékeztető inger hatására bekövetkező újraélések rendre kibillentik az egyént az egyensúlyából, ahhoz azonban, hogy a triggerelődések hátterében húzódó eredeti traumákhoz hozzá lehessen félni, stabilnak kell lenni. Ezt a paradoxont csak nagyon elkötelezett, kognitívan is nagyon érett és fegyelmezett személyek képesek éveken (sokszor évtizedeken) át folytatni, ellenszélben, hisz a trauma* okozta szorongás és düh rombolja a kognitív kapacitást, a trauma időpontjában megrekedt személyiségrészek éretlen állapotban tartják a személyiséget és a traumás stresszválaszok viharai elszívják az egyén minden erejét és idejét.

Ezt az autonóm idegrendszer által vezérelt, azaz az egyén tudatos kontrollján kívül eső, magától lejátszódó érzelmi vihart tudja lecsendesíteni a "brainspotting" varázspálcája, egyszerre stabilizálva és traumát oldva.

Úgyhogy a 3 napos képzés után elmondhatom: most már van varázspálcám. És alig várom, hogy visszaváltozhassanak tőle a szörnyeteggé vált királyfik és királylányok.

Érzelemszabályozási gyakorlócsoport

Az idegrendszerünk működésének ismerete magyarázatot nyújt arra, miért él oly sok ember izolálódva másoktól. Saját automatikus stresszválaszaink felismerése és az ezek alapjául szolgáló ingerek tudatos felülvizsgálata új biztonságérzetet teremthet az életünkben, elhozva ezzel a biztonság és a nyugalom érzését. Ennek a megélését szeretném átadni a heti rendszerességű gyakorlások során, megteremtve a megnyugvás lehetőségét olyanok számára is, akiknek sejtelme sincs arról, miért feszültek állandóan.

Lelki stabilitást nyújtó érzelemszabályozási technikák gyakorlatának elméleti háttere

Pszichoedukációs workshopjaimon hosszan magyarázom az elméleti hátterét annak, miért fontos és hogyan lehet meg-, vagy újratanulni az önmegnyugtatást. Az októbertől induló heti rendszerességű workshopjaim a polivagális emélet és DBT érzelemszabályozási készségfejlesztésén alapszanak majd egy olyan traumaérzékeny megközelítéssel, amely azok számára is lehetővé teszi az önszabályozást, akik eddig nem mertek magukra odafigyelni, hogy nehogy az őket kísértő démonokkal kelljen találkozniuk.

Érzelemszabályozási gyakorlócsoport péntek esténként

Sokat magyarázom a workshopjaimon, hogyan huzalozhatjuk újra az agyunkat - de ehhez gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás kell.

Ebben kíván segítséget nyújtani a péntek 18 óránként kezdődő, heti rendszerességgel tartott egy órás online csoportunk, ahol érzelemszabályozási, feszültségtűrési, önmegnyugtatási, önmegfigyelési, mindfulness és relaxációs gyakorlatokat végzünk traumafókuszú szemlélettel, polivagális és DBT-s alapokkal.

Első alkalom: október 1.

Bármikor lehet jönni (de értelemszerűen jobb rendszeresen), előfeltétel nincs, a csoport nyitott.

Részvételi díj 2500 Ft. Jelentkezni evegvari@gmail.com -on lehet.

 

Tudatos szülőség, avagy érzelmi co-reguláció workshopok (ismétlés)

Saját érzelmeink szabályozásával szemben hangulatunk mások lelkiállapotára gyakorolt hatását boncolgatja az a workshop-sorozat, mely ugyan a „Tudatos szülőség” elnevezést kapta (hiszen a szülő-gyerek szerepleosztásban a legnyilvánvalóbb ennek a kölcsönhatásnak a jelenléte), de minden közeli (így felnőtt párkapcsolati) helyzet érzelmi folyamataira is nagyobb rálátást biztosít. Magyarázatot nyújthat arra is, hogy mi nem stimmelt a gyerekkorunkban, ha egyébként - minden jel szerint - különösebb probléma vagy trauma nélküli környezetben nőttünk fel.

Arra próbálok választ nyújtani a pszichológia tudományának eredményeivel (idegtudományi, fejlődéslélektani és traumalélektani fókusszal), hogy mitől érezzük magunkat biztonságban érzelmileg. Hogyan kell azt csinálni, hogy a gyerek (vagy a jelentős másik) azt érezze, hogy szeretjük és fontos nekünk. Az idegrendszeri alapok ismerete megérteti velünk azon gondozási gesztusok jelentőségét, melyek megalapozhatják gyermekeink hosszú távú lelki egyensúlyát, stabil énképét és amelyek beépülve eszközöket nyújtanak az élet nehézségeivel szembeni helytálláshoz.

Tisztázzuk az alapvető érzelmi szükségletek mibenlétét, amelyek épp olyan fontosak az egészséges fejlődéshez, mint a fizikai növekedéshez szükséges tápanyagok. Ha ezek mentén magunkban is azonosítjuk hiányállapotainkat, megtalálhatjuk a módját, hogy ezeket pótoljuk. Ez a gyógyulás azon formája lehet, ahol felnőttként megadjuk magunknak azt, amit gyerekként nem kaptunk meg, egyfajta utólagos öngondoskodásban és empátiában részesítve saját gyermeki énünket.

Ehhez a belső munkához nyújtanak tudást a workshopok további témakörei:

az érzelmi összehangolódás kulcsai

a szülői odaszentelődés felelőssége

dühkezelési és vigasztalási - tudományosan megalapozott, mégis gyakorlatorientált – technikák

a gyermek számára megterhelő működésmódok megelőző vagy kárenyhítő, korrigáló célú ismertetése – bűntudatkeltés nélkül, a szülői nehezített pályával empatizálni tudó módon.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a tudatosság fegyelmezettsége a mások segítségéről való lemondással kell, hogy járjon, hiszen mások támogató jelenlétének érzelemszabályozó hatása olyan biológiailag megalapozott szükséglet, mely soha nem múlik el. A kiscsoportos workshopok résztvevőinek élménymegosztásai ezt a járulékos hitelesítő és erőforrásgyűjtögető hatást is kifejtik - indirekt, mégis nagyon is jól érzékelhető módon.

Workshop-időpontok:

Első rész: július 3., szombat, 13-15 óra

Második rész: július 31., szombat 13-15 óra

Harmadik rész: augusztus 14., szombat 13-15 óra

Bár a workshopok egymásra épülnek, önállóan is értelmezhetőek.

Az online platform globális elérést biztosít. 😊 A Balatonpartról is meghallgatható, az interaktivitás szintje egyénileg szabályozható.

Díja: 5000 Ft, utalással rendezhető.

Jelentkezni, további kérdéseket feltenni az evegvari@gmail.com-on lehet.

Ja, és hogy mi közöm mindehhez felnőttekkel foglalkozó pszichológusként?

Már anya-magzat kapcsolatanalitikus képződésem is a gyerekek optimális és kiteljesítő fejlődési pályára való állításért való elköteleződésem megnyilvánulása volt. Úgy is mondhatnám, hogy a gyerekeknek a felnőtteken keresztül segítek. Egyrészt, mivel jobban beszélem a nyelvüket. 😊 De méginkább azért, mert szeretek hatékony lenni és a gyereket végeredményben úgyis az formálja, aminek ki van téve – azaz a közvetlen személyes környezete.

Azért is éreztem fontosnak elmélyülni ebben a témában, mert a hozzám érkező felnőttek is voltak gyerekek. Talán nem meglepő, hogy jobbára nem a felnőtt működésmódjuk okoz nekik problémát, hanem annak hiánya, azaz sokszor gyermeki énjükkel keressük a gyógyító kapcsolatot. Az ehhez szükséges tudásanyag nagy átfedést mutat a gyerekterápiában alkalmazottal, csak az eszközök mások. És miközben a velem dolgozó felnőttek ráéreznek a belső gyermeki énjük igényeire, saját gyermekeikkel is empatikusabbá válhat a kapcsolatuk. Vagy épp fordítva: a szülők sokszor motiváltabbak küzdeni a gyermekeikért, mint magukért. Szerencsére a gyermekeik lelki épségéért és fejlődéséért tett erőfeszítéseik nem maradnak hatástalanok rájuk nézve sem, megértőbbé és elfogadóbbaká válhatnak saját magukkal is.

Workshopsorozat az érzelmekről

 Ha tudod, hogy érzel valamit, csak nem tudod, hogy mi az, esetleg egyenesen azt érzed, hogy "semmit nem érzel" (bár a semmi is valami), vagy netalántán a jól/rosszul levés közti árnyalatok megkülönböztetése okoz nehézséget, akkor ez a workshop neked való.

A érzelmek hasznáról és értelméről, a szituációhoz illeszkedő és előrevivő megéléséről lesz szó interaktív, mégis sok elméleti tudást átadó módon.

A nagyágyúkkal kezdjük, azzal, amivel igazán nehéz megbirkózni: a haraggal, szégyennel, félelelemmel valamint az örömmel, melynek megélését az előbbiek tudatosítással remélhetőleg kevésbé fogják akadályozni.

Az érzelmek a legmegbízhatóbb iránytűk az élethez és bármilyen hihetetlen, irracionálisnak tűnő káoszukban racionális és logikus módon is rendet lehet tenni. Ennek a mikéntjét szeretném bemutatni a júniusi (ismétlő, első) alkalmon és szeptembertől a folytatáson, ahol az előbbieken túl a szeretet és szomorúság kérdésével foglalkozunk egyszerre gyakorlatias, mégis tudományosan megalapozott módon.

Az érzelemszabályozás tanulható készség. Mivel gyakorlást igényel, nem ezen két óra alapján fogod gyökeresen megváltoztatni az érzelmeid kezelését, de ahhoz jó kiindulási alapot nyújt, hogy motivációt és eszközöket kapj az eddigi menekülés (így függőségeket és alattomos feszültséget okozó működésmód) helyett egy másabb, adaptívabb viszonyuláshoz és egy teljesebb, tartalmasabb élethez.

Az érzelmek ugyanis nem tűnnek el, csak átalakulnak. Ura csak úgy lehetsz a benned zajló folyamatoknak, ha tudsz róluk.

Verbális agresszió kezelése workshop

A rejtett bántalmazás felismerésére vonatozó workshop-sorozat következő állomása nem csak arra koncentrál, hogy milyen frappáns fordulatokkal szerelhetjük le ellenfeleinket, de azt is körbejárjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy ezeket alkalmazni tudjuk.

A workshop online zajlik 2 órában,  május 22-én szombaton 13-15 óra között. Jelentkezni az evegvari@gmail.com email címen lehet. Részvételi díj: 5000 Ft.

Workshop az érzelmeinkről

"Az érzelmek azon kevés dolgok közé tartoznak, amelyeknél élvezhejük annak a luxusát, hogy tényekként tekintünk rájuk." (Bion, 1990, idézi Jens L. Tedmann: Szégyen, Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2018, 8. o.)

A pszichológusok munkája nem egy misztikus köd vagy homályos okoskodás, hanem jól leírható törvényszerűségek logikus rendszere, amely tanulható - így tanítható is. Ezt vettem a fejembe, amikor "miért ne tudhatnák mások is, amit mi, pszichológusok" felkiáltással meghirdettem workshopsorozatomat.

Persze nem én találtam fel a spanyolviaszt, és az érzelmek tudatos megközelítésével szabályozási készségeket tanító Marsha Linehan munkásságára fogom alapozni
az "Érzelmeink" workshopot, amely a legfontosabb érzelmek létjogosultságát és ezáltal adaptív funkcióját járja körbe azzal a céllal, hogy barátként és ne ellenségként tekintsünk még a legmegterhelőbb érzéseinkre se.

Május 15., szombat, 13-15 óra

online (Teams)

5000 Ft

jelentkezni evegvari@gmail.com

Online pszichoedukáció

 

Hogyan legyünk jól trauma után/krízishelyzetben?

 A trauma természetrajzának ismerete nélkül nagyon nehéz megérteni és elfogadni érthetetlen érzelmi reakcióinkat. Ebben segíthet az április 17-én szombaton, a 13-15 óra közt tartandó érzelemszabályozási workshop.

A covid-járvány katasztrófahelyzetnek számít, amely egy olyan pszichológiai értelemben vett krízishelyzet, melynek lehet jó és rossz megoldása. Ennek lehetőségeiről lesz szó április 21-én szerda este 17 órakor 2 órában.

Mindkét workshop a pszichoedukációt szolgálja és online felületen kerül megrendezésre. Jelentkezi: evegvari@gmail.com -on lehet.

Workshopok 2021-ben az érzelemszabályozás jegyében a rejtett bántalmazástól a gyereknevelésig

Képzeld el, hogy a képen látható könyveket valaki mind elolvassa, szintetizálja és két óra alatt átadja neked... Elég gyors tempónak tűnik ahhoz, hogy megtaláld életed egyik legnagyobb rejtélyeire, elakadásaidra a választ? Hogy miért érzed magad rosszul, amikor igazából nem bánt vagy bántott senki? Hogy mikor lesz már végre jobb? Hogy miért nem tudsz úgy reagálni a gyerekeidre, ahogy szeretnél?

Lehet, hogy elrugaszkodott célnak tűnik, de 2021 legyen a nagyléptékű gyógyulások éve. (Hiszen a #covid19 által súlyos betegségekkel terhelt 2020 után erre a lélektani egyensúly-helyrebillentésre nagyon is szükségünk van.) 

Az illusztrációként szolgáló könyveket tényleg úgy szedtem össze, hogy egyik fontos témánk, a traumatizáló hatású nárcisztikus abúzus szempontjából releváns legyen. Van tehát mihez nyúlni, ha eszközöket keresünk nehézségeink megoldásához. Több évtizednyi munka van benne, mire kiforrott bennem egy olyan, saját élményen, terápiás tapasztalaton és elméleti képződésen alapuló tudás, hogy mire van szüksége annak, aki kora gyerekkori ártalmas élmények és az ebből fakadó, őt hosszú távon elkísérő minták, vagy akár mai napig is tartó rejtett (érzelmi, verbális) bántalmazás áldozata.

Meggyőződéssel képviselem, hogy lehet jobban lenni és kétórás blokkokban (emészthető, begyakorolható adagokban) meg is próbálom ezt átadni.

Amire legelőször is szükséged van az az, hogy megértsd magadat, az életedet, a problémáidat. Bár a résztvevőket nem nulláról kellett hitelesítenem, hiszen akit megszólít a téma, már tett erőfeszítéseket magáért és a gyerekekiért a tudatosság terén, illetve nem először él a gyanúperrel, hogy alattomos játszmák elszenvedője lehet. Azt azonban bizton kijelenthetem, hogy még rutinos anyáknak is tudtam újat mondani a gyerekeikről és az első "rejtett bántalmazás" workshop visszajelzéseinek is az volt a sommázata, hogy a nagy felismerésekkel járó aha-élmények segítenek együttérezni önmagukkal a hétköznapjaikba is beszűrődő nehézségekért. És ez a gyógyulás útja.

A C-PTSD (komplex poszttraumás stresszzavar) megnyilvánulásaira kihegyezett megközelítés gyakorlatorientált: azt keressük, mi a megoldás. Ha megtaláltad a rejtett bántalmazás témáját magadban, a problémát már beazonosítottad. Nem azon rugózunk elsősorban, hogy milyen szemét a bántalmazó, hanem azon, hogy te mit tehetsz magadért.

Önmagad iránti felelősséggel, aktív önvédelmet tanúsítva, öngyógyító módon együttérezve közben minden sérüléseddel.

A rejtett bántalmazás lététől függetlenül az öngondoskodás mindenkinek jót tesz, ezért külön alkalmak szólnak majd arról, hogy mit tehetünk azért tudatosan, hogy jól legyünk. Mert - bármilyen hihetetlen - ez sokszor döntés kérdése, amelyet akkor hoz meg az ember, ha belátja, hogy a környezeti tényezők sohasem lesznek optimálisak. Mert az élet már csak ilyen. Persze a döntés önmagában kevés, a workshop az ismereteket adja át és az eszközöket a kezedbe, hogy hogyan láss ahhoz a munkához, ha a saját kezedbe akarod venni az életedet.

És ha mindezt még a gyermekeidnek is szeretnéd megtanítani, érzelmi állapotaiért felelős szülőként, akkor ránézhetünk együtt arra, hogy mi építhető be a gyakorlatba mindabból, amit az idegtudomány tud az idegrendszerről. Mert ha a szülők és/vagy nevelők is tudnák mindazt a gyerekekről, amit a pszichológusok, esélyt adnánk arra, hogy ez egy jobb világ legyen. De hogy nektek otthon jobb lesz, az biztos. Csak hogy a reális és rövidtávon is kézzelfogható eredményeknél maradjunk. :) Siegelt idézve: 

"A lényeg az, hogy újfajta megközelítéssel tekintsünk a fegyelmezésre, és gondoljuk újra. Ezután már egy átfogó gondolati rendszer vezérelhet bennünket a gyermekeinkkel való kommunikáció során ahelyett, hogy csupán reagálnánk bármivel, ami épp kibuggyan belőlünk, amikor olyasmit tesznek, ami nekünk nem tetszik." (Siegel-Bryson: Drámamentes fegyelmezés, Ursus Libris, 2015, 2020)

Várlak benneteket szeretettel 2021-ben az online térben!

Hogyan legyünk jól? Érzelemszabályozási és öngondoskodási workshop 2020. január 2.

A pszichológiai változásokra reményt nyújtó jelenség a neuroplaszticitás, azaz az agy képessége arra, hogy élethossziglan változzon és alakuljon az őt érő tapasztalatok alapján.

"Az agyi rendszerek neuronhálózatokból, aza egymáshoz kapcsolódó és együttműködő idegsejtekből épülnek fel. Ha e hálózat bizonyos kulcsfontosságú pályái elzáródnak, az agy más, korábban használt pályákat igénybe véve kerülheti meg őket." (Doidge, Norman: A változó agy, Park Könyvkiadó, Budapest, 22-23. o.)

A pszichoterápiás belátások, az érzelemszabályozási technikák rendszeres gyakorlása tényleges életminőségváltozást eredményezhet automatikus reakcióink lefutásának eltérítésével, ahogy az autópálya lezárásakor is megtaláljuk a célhoz vezető kerülőutakat némi tervezéssel és tudatossággal.

Miért ne tudhatnák a szülők is, amit a pszichológusok tudnak a gyerekekről?

Első online "tudatos szülőség" workshopom, mely a gyerekek idegrendszeri sajátosságai alapján közelítette meg a gyereknevelés kérdését, az alábbi visszajelzésekkel zárult:

Zseniális volt ez a workshop! Én nem vagyok bátor megnyilatkozó, de itt leírom, hogy ezeket az információkat rendszeresen ismételni kell, mondhatnám: napi szint. És bár rengeteget beszéltünk már róla, olvastam, tanultam és ismert volt amiről beszéltél de ennek a témának a gyakorlati jelentősége miatt nem lehet a végére érni. Nincs olyan - számomra - hogy ezt már teljesítettem, kipipálhatom és nem kell emlékeztető. Előadóként is nagyszerű vagy nemcsak pszichológusként :)

...

A workshop végén nem tudtam, akartam nyilvánosan visszajelezni, de közben, ahogy hallgattalak volt egy nagy felismerésem. :) Azzal kapcsolatban, hogy a szülő feszültségét, érzéseit mennyire érzik a gyerekek, akkor is, ha talán még maga a szülő sincs ezeknek tudatában. Most nem részletezem, szóban egyszerűbb lesz, de a kisfiammal már jobban alszunk azóta! Szóval nagyon köszönöm!!!

...

Nagyon szupernek éreztem, amikről beszéltél, és rádöbbentem 2-3 nagyon meglepő dologra, amikkel korábban nem találkoztam. Magammal kapcsolatban is, a gyerekkel kapcsolatban is.