Hellingeri alaptörvények

Bert Hellinger, a családállítás "feltalálója" megfigyelt néhány olyan törvényszerűséget (tehát nem ő maga írt elő követendő dogmákat), amiket érdemes ismerni, mert mélyen meghatározzák, ahogy családi rendszereink - és ezáltal mi magunk - működünk, még ha nem is tudunk róla.
Ezek közül néhány (forrás: (Hellinger-Hövel, 2002):

1. Az egész családállítás módszerének lényege a családtagok közti mágikus kötés. Olyan családtagok sorsa kapcsolódik össze, akik lehet, hogy nem is ismerték egymást személyesen, vagy a tudatos szinten nem ápoltak jó vagy szoros kapcsolatot egymással. Az összefüggés alapja mélyen az a reménykedés, hogy ha szenvedünk, megmentünk valaki mást. A terápia célja ennek a kötésnek a feloldása.

2. „Követlek!”: Mindenkinek joga van a saját sorsra. A családokban erős késztetés van arra, hogy kövessék a halott családtagokat: öngyilkosságot kövessenek el, súlyosan megbetegszenek, vagy „csak” nem élik az életet. Késztetést érezhet arra, hogy elmenjen a családból: idegenné, megközelíthetetlenné válik a többiek számára. Sokszor a gyerekek tudattalanul átveszik a szülők késztetését: inkább ők betegszenek meg.

3. Elkövetők és áldozatok: Nem elég az elkövetőt hibáztatni: általában soha nincs egyedül.

4. Kiegyenlítés: „ha valaki tesz velem valamit, az a késztetés támad bennem, hogy én is tegyek valamit ővele.” (Hellinger-Hövel, 2002, 49.o.) Hellinger ezzel magyarázza a bosszút – és létjogosultságát, szerinte ugyanis „kiegyenlítésre nem csak a jóban, hanem a rosszban is szükség van.” (Hellinger-Hövel, 2002, 49.o.) Ha csak megbocsátok, az kevés, mert ezzel a másik semmit sem tehet az egyenrangúság helyreállításáért, én ugyanis fölénybe kerültem. Tennem kell valami rosszat a másiknak – de kevesebbet, mint amit ő követett el ellenem, különben nem tartható fent a kapcsolat. Megdöbbentő következménye ennek az alapelvnek, hogy Hellinger szerint az sem helyes, ha egy anya mindig következetes. Néha egy kicsit többet kell engedni – a szeretetből ugyanis többet kell adni, ugyanúgy, ahogy a rosszból meg kevesebbet. Emiatt van az is, hogy a kapcsolat megtartása érdekében néha keménynek kell lenni – igaz, a túlságos keménykedés azt eredményezi, hogy állandó törlesztgetéssel telik a kapcsolat. (Hellinger-Hövel, 2002)

Hogyan zajlik a Hellinger-féle családállítás?

Bár arról már írtam, mire jó és milyen jó a Hellinger-féle családállítás, a legalapvetőbb dologról nem esett szó: hogy hogyan is néz ki ez a gyakorlatban.

A családállítás (ideális esetben) csoportban történik, bár nem lehetetlen (csak nehezebb) egyéni terápia keretein keresztül is alkalmazni a módszert. Az a személy, aki családjával és személyes életével kapcsolatos nehézségeibe kíván bepillantást nyerni, a családállítás során - néhány alapvető információ megadását követően - kiválasztja a csoport tagjai közül azokat, akik családja tagjait, vagy bármilyen számára fontos személyes értéket személyesítenek meg, és spontán módon elhelyezi őket a helyiségben. A megszemélyesítők visszautasíthatják a szerepet, ha viszont elfogadják, az a kérés feléjük, hogy hagyják a személyiségüket és a racionális gondolkodást a széken, és adják át magukat spontán feltörő érzéseiknek és testérzeteiknek. Ami ezek után következik, az az embernek azon csodálatos, tudattalan képessége, hogy érzékeli, "veszi" a kapcsolatok felszíne alatt húzódó energiahálót - és amikor ez tudatossá válik - megteremti a harmonizáció lehetőségét a kommunikáción keresztül. A résztvevők kijelölése egy-egy családtag (vagy absztrakt entitás) szerepének eljátszására spontán történik – de nem véletlenül. Az „állítást” követően sokan arról számolnak be, hogy az a probléma és az a helyzet, amelybe a kiválasztás révén kerültek kísértetiesen hasonlít a saját élethelyzetükre. Így tehát mindenki „dolgozik” – az is profitál egy-egy konstellációból, aki csak szereplőként vesz részt benne. A módszer hasonlít a pszichodrámára annyiban, hogy szerepeket játszunk – itt azonban sokkal inkább megtörténik egy másik identitás felvétele. Egy olyan energiamezőbe kerülnek a szereplők, amely önálló életre kelti a bábokat. A terapeuta folyamatosan kérdezi a térben állókat arról, hogy hogyan érzik magukat. Vizsgálják, hogy más pozícióba helyezve javul-e a közérzetük. Mindeközben a kliens látszólag kívülállóként szemléli az eseményeket, csak a végén veszi vissza saját szerepét az őt megtestesítőtől. Hellinger azonban nagyon is aktívnak tartja a kliens részvételét. (Hellinger-Hövel, 2002) Hát persze, hiszen az ő lélektani valósága jelenik meg abban a térben, és az ott zajló mozgások az ő lelkében vezetnek változásokhoz -ha hagyja. Hisz ellenállni itt is lehet. De aki eljut egy családállításra, az szerintem már megérett arra, hogy hagyja átalakulni a régi mintáit.

Családi tudattalan versus személyes sors Szondi olvasatában

A családállítás divatos korszakát élve méltatlanul hallgatunk a magyar pszichoanalitikusról, Szondi Lipótról, akinek Sorsanalízis nevű nagyívű elmélete megelőlegezte Bert Hellinger megállapításait. Közel egy évszázada felismerte, hogy létezik családi tudattalan, amely meghatározza az egyén választásait, így személyes sorsát. "Minden ős, családi tudattalanunkban egy bizonyos sorslehetőséget képvisel." (Szondi, 1999, idézi Tóth Borbála(2006): Családfánk - Sorsunk rejtett mintázata, Kairosz, Budapest)) Szondi családfákat tanulmányozva azt figyelte meg, hogy olyan döntéseket hozunk (párválasztás, foglalkozásválasztás, de még a betegségek területén is), amely újrateremti elődeink sorsát - ezt hívta őt családi tudattalannak. Eztrészelet
A transzgenerációs minták tudatosítása óriási jelentőségű abból a szempontból, hogy tudatos választás révén élhetünk a sorsalakítás szabadságával.
Szondi családi tudattalanra vonatkozó megállapításai részletesen is elérhetőek online.

A terapeuta személye

Nem árulok el titkot azzal, hogy a legjobb módszer is hatástalan (vagy éppen veszélyes) a nem hozzáértő kezében. A blogon ismertetett módszerek mellett teljes mellszélességgel leteszem a voksot - legfőképpen azért, mert elég mélyre hatolnak ahhoz, hogy valódi gyógyulás jöjjön létre.
De ez a mélység a józan ész számára átláthatatlan, mechanisztikusan, könyvekből nem megtanulható. Bert Hellinger nagyon sok szabályt fogalmazott meg - nem elméleti, hanem tapasztalati alapon. Ez azonban nem helyettesíti azt a szükségszerűséget, hogy maga a családállítást végző személy is kapcsolatban legyen azzal az energiával, amely alapján az egész működik, és hallgasson a megérzéseire. Azok pedig akkor fognak jól működni, ha az ő rendszere tiszta, a feldolgozatlan komplexusok torzításaitól mentes. Ezért tartom elengedhetetlennek, hogy a gyógyítással foglalkozó személy is folyamatosan gyógyuljon (ezt sem én találtam ki, gondoljatok csak a sebzett gyógyító archetípusára, Chironra).

Hellinger-családállítással a terméketlenség ellen

Auhagen-Stephanos, egy német pszichoanalitikusnő - terméketlen nőkkel folytatott munkája során - megfigyelte, hogy az élet megfoganásának útjában gyakran valamilyen transzgenerációs probléma áll fenn. Akármi legyen is az, az anyai, de akár már a nagymamai háttér megértése (és harmonizálása) is kulcsfontosságú a probléma megoldásához. Ehhez kiváló módszer a Hellinger-féle családállítás.

Mire jó a Hellinger-féle családállítás?

Mindenre. Egyrészt, mert családi viszonyaink (és itt nagycsaládi szinten érdemes gondolkozni) megdöbbentően sok mindent meghatároznak. Másrészt azért, mert a felállításban absztrakt tényezők (mint pl. betegség, probléma, pénz) is bevonhatók. Amikor tehát úgy érzed, hogy valami nem működik az életedben (akármi is legyen az), menj el egy családállításra.
És felejtsd otthon a tudásodat, hiedelmeidet azzal kapcsolatban, hogy szerinted mi a gond nálatok. Engedd el azt a meggyőződésedet, hogy felnőtt emberek úgysem változnak. Bízz abban, hogy megtörténik a csoda, mert ez az egész úgysem magyarázható meg racionálisan.

Családi versus egyéni karma

A karmikus működés alapelve régóta és sokak számára ismert: amit egyénként teszek, az így, vagy úgy, előbb vagy utóbb utolér. Hogy ez nem egy büntető istenség bosszúhadjárata, azt már kevesebben értik. Nem is ezt szeretném most kifejteni, esetleg csak annyit kínálnék fel megfontolásra, hogy mindennek meg kell tapasztalnunk minden oldalát ahhoz, hogy igazi tudásra tegyünk szert.
Ennek megfelelően úgy választunk életkörülményeket, szülőket, barátokat és szerelmet, hogy legyen alkalmunk megélni azt, ami tanulandó feladatunk.
Az univerzum azonban roppant összetett jelenség, és természetesen egyáltalán nem meglepő, hogy az egyénileg vállalt életfeladat illeszkedik annak a családnak a történetébe, ahová az illető születik. Aki egy Hellinger családállításon például szembesül azzal, hogy valamelyik őse életfeladatát teljesíti, ahelyett, hogy (ahogy ő megéli) a saját életét élné, ne mutogasson ujjal a nagyapára... Bizony az feladat rá éppúgy vár - és milyen jó, hogy tudatosította!
Így kapcsolódik össze gyönyörűen a családi és egyéni karma - hiába olvasunk erről külön oldalakon az ezotériával foglalkozó oldalakon.

Az ősök hagyatéka

Hellinger budapesti előadását azzal kezdi, hogy azt hisszük, mi magunk határozzuk meg, hogy cselekszünk, mit gondolunk és milyen életet élünk. Hát nem. A család ugyanis nem csak genetikailag örökít ránk áldott vagy átkozott tulajdonságokat, nem csak felnövekvésünk során ragadnak ránk viselkedési minták óhatatlanul, de bizony olyan tudattalan folyamatok foglyaivá is válhatunk, amelyeket - akár több generációra visszamenően - nekünk kell felvállalnunk. Mindezt merő szeretetből. Ha például elhagyatottnak érzed magad, talán egy nagynénédet közösítette ki a családja. Ha vezekelsz, lehet, hogy dédapád bűnét rovod le. Karmikusan ez biztosan a javadra íródik, de ha te mégis úgy döntenél, hogy a saját életedet szeretnéd élni, azzal nem csak önző vágyadat teljesíted egy kiegyensúlyozott élet után, de a családi energiarendszerben is harmonizálsz egy alapvetően sérült egyensúlyt. Ez a családfelállítás lényege. Ha további részletekre is kíváncsi vagy, kattints ide.