Az önismeret és önfejlesztés rögös útján az ember néha körülnéz, hogy hol is jár. Fontos tehát az egyén és a társadalom viszonyán is elgondolkodni, ahogy egy ideje már ezt teszem.
Az biztosan feltűnt nektek, hogy ha ti változtok, a körülöttetek lévő emberek is elkezdenek kicserélődni (ami néha fájdalmas búcsúkkal jár). De nem csak a közvetlen környezetünk, személyes kapcsolataink szempontjából van ennek jelentősége.
Amikor a szélesebb társadalmi aspektusra is kitérek, nem szociológiai értekezésbe szeretnék itt bocsátkozni természetesen. De megosztanám veletek az általam (tudatosan) választott utat a világ jobbá tételére (és szándékosan nem használtam idézőjelet, hiszen vállalom, hogy hangzatos a kifejezés, még ha a "fellengzős" vád is érheti...).
Én - a politikusokkal ellentétben - az alulról építkezés híve vagyok. Ezért is lettem pszichológus: sok boldog egyénnek van egyedül esélye arra, hogy boldog társadalmat hozzon létre. Minisztériumi rendeletekkel felülről vezérelve ez nem megy. Olyan logikusnak tűnik mindez, hogy nem értem, miért nem így működik a világ: az emberek nem lennének hataloméhesek és frusztráltak, nem bántanák egymást, ha begyógyítanák lelki sebeiket. És az a tény, hogy az emberi társadalom nem ilyen ideális, nem tart vissza attól, hogy ne higgyek ebben az alapigazságban. Lehet, hogy csepp a tengerben, amit mi csinálunk (ti, olvasók is, igen, hisz nem olvasnátok ezt a blogot máskülönben), ennek ellenére nem tartom hiábavalónak fáradozásunkat. Hogy fontos erről is írnom, azt abból gondolom, hogy egy héten belül két nagy ember gondolatai is utolértek ezzel kapcsolatban. Olvassátok őket szeretettel:
A másik idézet Jungtól való, köszönet érte Oláhné Mednyánszky Krisztinának, az Artemisz Pszichoasztrológiai képzés vezetőjének:
Az biztosan feltűnt nektek, hogy ha ti változtok, a körülöttetek lévő emberek is elkezdenek kicserélődni (ami néha fájdalmas búcsúkkal jár). De nem csak a közvetlen környezetünk, személyes kapcsolataink szempontjából van ennek jelentősége.
Amikor a szélesebb társadalmi aspektusra is kitérek, nem szociológiai értekezésbe szeretnék itt bocsátkozni természetesen. De megosztanám veletek az általam (tudatosan) választott utat a világ jobbá tételére (és szándékosan nem használtam idézőjelet, hiszen vállalom, hogy hangzatos a kifejezés, még ha a "fellengzős" vád is érheti...).
Én - a politikusokkal ellentétben - az alulról építkezés híve vagyok. Ezért is lettem pszichológus: sok boldog egyénnek van egyedül esélye arra, hogy boldog társadalmat hozzon létre. Minisztériumi rendeletekkel felülről vezérelve ez nem megy. Olyan logikusnak tűnik mindez, hogy nem értem, miért nem így működik a világ: az emberek nem lennének hataloméhesek és frusztráltak, nem bántanák egymást, ha begyógyítanák lelki sebeiket. És az a tény, hogy az emberi társadalom nem ilyen ideális, nem tart vissza attól, hogy ne higgyek ebben az alapigazságban. Lehet, hogy csepp a tengerben, amit mi csinálunk (ti, olvasók is, igen, hisz nem olvasnátok ezt a blogot máskülönben), ennek ellenére nem tartom hiábavalónak fáradozásunkat. Hogy fontos erről is írnom, azt abból gondolom, hogy egy héten belül két nagy ember gondolatai is utolértek ezzel kapcsolatban. Olvassátok őket szeretettel:
"Az indiaiak meg vannak arról győződve, hogy a világon különböző színvonalú emberek élnek. Jobbak, rosszabbak, szellemileg, morálisan magasabb és alacsonyabb szinten állók. Nagy karmikus különbségek vannak tehát, de végső soron, és ez az indiai bölcselet meggyőződése, csak kollektív karma van. Olyan soha nem következhet be, hogy az emberiség egyik része elkárhozik és elsüllyed egy sátáni világban míg a másik része üdvözül. Csak kollektív karma van: vagy mindenki üdvözül, vagy mindenki elkárhozik. Az indiaiaknál a kollektív karma hitéből fakad az egyén missziója, hogy jobbá akarja tenni a világot, és ennek nincs más útja, csak ha elsősorban önmagát teszi jobbá." (Popper Péter: Mit mond az ezotéria a krízisekről?, 2009)
A másik idézet Jungtól való, köszönet érte Oláhné Mednyánszky Krisztinának, az Artemisz Pszichoasztrológiai képzés vezetőjének:
"Anélkül, hogy megtanulnánk tudatos énünk és tudattalan világunk között kölcsönös tiszteleten és egyenlőségen alapuló dialógust létrehozni, valószínűleg nem tudjuk megtanulni ezt a személyközi csoportok közötti és nemzetek közötti kapcsolatainkban sem." (C.G. Jung)
