Gyógyulni belső munkával

Akár hiszek abban, hogy a 2012-es jövendölésekkel összhangban augusztus 18. óta a 9. hullám romboló 2 hetében vagyunk, akár nem, kétségtelen, hogy majdnem minden napra jut egy halálhír… :-(

Ez újra felpiszkálta bennem a fizikai betegségek lelki tényezőinek témáját. Hadd tegyem újra szóvá. Úgy látszik, fontos.

Minett (2004) így ír arról, ahogyan a holisztikus gyógyító tradíciók a gyógyulást megközelítik:

„Sokszor nem segít, ha kontrollálni akarjuk a betegséget, ha küzdeni akarunk vele. Ehelyett hatásosabb lehet, ha megpróbáljuk megtalálni a mélyebb jelentését annak, hogy mi történik az ember testében. Erre belső tapasztalatszerzés útján is rábukkanhatunk, ha valaki ítélkezés és elemzés és kritika nélkül meg tudja vizsgálni önmagát és ennek eredményeképpen elér egyfajta békét és mentális tisztaságot. Egy betegség lefolyásában csak olyan belső munkával érhető el igazi fordulat, ami elég mély ahhoz, hogy tartós gyógyulási folyamatot indítson be.” (Gunnel Minett: Exhale - An Overview of Breathwork, Floris Books, 24.o.)

A súlyfeleslegről

A súlyfelesleg nem akaraterő-hiány. Még csak nem is alkat. Nem a mozgásszegény-életmód eredménye, nem a helytelen táplálkozásé, nem a nemtörődömségéé.
A súlyfelesleg az energiának egy ilyen módon manifesztálódott formája. Nem jó, és nem rossz. Csak látványos és kézzel fogható a felhalmozott párnák formájában.
Hogy a soványak mégis némi joggal lehetnek önteltek ebben a témában, és érezhetik úgy, hogy ők erősebbek vagy jobbak, az azért van, mert az esetek többségében valóban valamilyen kiegyensúlyozatlanság egyenlíti ki magát, tehát hiányállapot vagy valami elégtelenség áll a háttérben. Ez lehet a máshol is gyakran emlegetett szeretethiány, lehet a félénk ego védekezése egy számára fenyegető világban, lehet a valósággal való kapcsolatban maradás útja (ahogy a súly lehúz a földre), lehet bármi, ami az adott személy számára egy adott probléma megoldása lehet.
A súlytöbblet tehát egy öngyógyító kísérlet, így nem igaz, hogy a ducik, molettek, jó húsban lévők lusták, és elhagyják magukat. Csak nekik ez a technikájuk arra, hogy kezeljenek élethelyzeteket és lelkiállapotokat.
Lefogyni tehát nem fogyókúrával lehet, hanem olyan új módszerek elsajátításával, amelyek bővítik a személy megküzdési repertoárját. A jóga nem azért fogyaszt, mert olyan fárasztó, hanem azért, mert kapcsolatba kerül az egyén a testével és ezáltal szép lassan valami fokozatosan megváltozik benne. Ugyanígy érdemes a lelkünkkel is kapcsolatba kerülni: ha megtaláljuk azt a mögöttes okot, ami elől nassolásba menekülünk, nem fog erőfeszítésbe kerülni szép lassan átalakítani az életünket…

Ui: Ja, és ez persze nem jelenti azt automatikusan, hogy minden sovány ember maradéktalanul boldog! Az ő életükben máshol szomatizálódik (azaz képeződik le testi szinten) az, ami gondot okoz nekik…

Pszichoszomatika, azaz a testi betegségek és a lélek összefüggése

Ha a pszichológia célja az emberek jó közérzethez való segítése, nem hagyhatja figyelmen kívül a fizikai-fiziológiai tényezőket sem (egy testileg szenvedő ember boldogság-esélyei elenyészőek). De nem ez az egyetlen oka annak, hogy a testi tüneteket komolyan veszi a pszichológia: jelet lát benne, a felborult harmóniáét.

A pszichés stressz bizonyítottan rontja a szervezet védekezőképességét, tehát közvetve, vagy közvetlenül, de a lelki problémák testi megbetegedéshez vezethetnek. Így a klasszikus dualista megközelítés, mely különválasztja a testet és a lelket, gyakorlati szempontból sem fenntartható. A transzperszonális pszichológia megbomlott energiaháztartásként tekint a betegségekre, a cél pedig a harmónia helyreállítása, amely nem történhet pusztán fizikai-tüneti szinten. Hogy ki mennyire szomatizál, azaz fordít pszichés konfliktusokat testi tünetekké, nagy egyéni különbségeket mutat. [1]

---

[1] Rózsa-Kökönyei-Holics-Kulcsár: A mindennapos testi tünetek összehasonlító vizsgálata szomatizáló és nem szomatizáló személyeknél, in: Alkalmazott Pszichológia VII. évfolam 1. Szám (2005), 125. oldal