A pszichológus személyiségéről

Nem-specifikus terápiás hatótényezőnek tartják a terápiás kapcsolatot, bármilyen technikánál és módszernél fontosabb lehet.

Mivel a terápiás kapcsolat egy emberi kapcsolat, a pszichológus is személyként vesz benne részt. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos, amiről Yalom ír:

„A szakma művelőjeként a legértékesebb eszköznek a saját reakcióimat tartom. Ha gátlásosnak, dühösnek, elcsábítottnak, becsapottnak, megbabonázottnak vagy bármi másnak érzem magam, ezt mindig komolyan veszem. Fontos információról van szó, amit valahogy hasznosítani kell a terápiás munkában.” (Yalom: Szemben a Nappal, Park Kiadó, Budapest, 2018, 205. o.)

„…a terapeuta legértékesebb, legfontosabb eszköze önmaga, ebből következően ezt az eszközt kell tökéletesíteni. A terapeutáknak kimagasló önismeretre van szükségük, bízniuk kell megfigyeléseikben, nagy odafordulással, szakszerűen kell bánniuk a pácienseikkel. (…) Nemcsak abban hiszek, hogy a terapeutáknak éveket kell kellene saját élményű személyes pszichoterápiában tölteniük képzésük során, de véleményem szerint később, karrierjük későbbi szakaszaiban ismét részt kellene venniük ilyenen.” (Yalom: Szemben a Nappal, Park Kiadó, Budapest, 2018, 206-207. o.)

A tudás hatalom

Saját önismereti folyamataimban tettem szert arra a megfigyelésre, mennyivel hatékonyabb a terápiás folyamat, ha értem, miről van szó. Ösztönvezérelt sötétben tapogatózás helyett elkezdtem pszichológiai tudásomat latba venni, hogy stabil horgonyokhoz kössem érzelmeim hullámát és láss csodát, máris több értelme lett mindennek, amit magánemberként a saját személyes életemben megéltem. Hiába kérte a terapeutám, hogy ne olvassak utána a szakirodalomban annak, amin éppen dolgozunk, a tapasztalat azt mutatta, hogy ha elméletben konceptualizálni tudom azt, ami bennem zajlik, sokkal több kontrollom van felette és adaptívabb megoldásokra jutok.

És ha nekem segít a tudás, miért ne segíthetne másnak is? Így jutottam el a saját praxisomban a pszichoedukáció jelentőségének felismeréséig. Szerencsére ebben egy elismert pszichoterapauta is megerősített, át is adom bölcs gondolatainak a szót:

„Egyesek még napjainkban is csak vázlatosan ismertetik a kezelés módszereit és folyamatát, mert elfogadják Freud nézeteit, miszerint a terapeuta titokzatossága és homályba burkolózása elősegíti a terápiás áttétel kialakulását. (…)

A terapeuta nagyon sokat nyerhet, ám semmit sem veszíthet, ha teljesen nyíltan beszél a terápia folyamatáról. Az egyéni, illetve a csoportterápia területén végzett meggyőző kutatási adatok szerint azok a terapeuták, akik minden részletre kiterjedően informálják pácienseiket a terápia mechanizmusáról, jobb eredményekről számolnak be. Ami az áttételt illeti, elég szívós organizmus, amely szikrázó napfényben is szépen növekedhet.”

(Yalom: Szemben a Nappal,  2018, Park Kiadó, Budapest, 216. o.)