Rendkívül inspiráló előadást hallottam 2012. október 27-én Debrecenben a C.G.Jung Komplex Pszichoterápiás Egyesület és a Kenézy Kórház Pszichiátriai Osztályának Árnyék, destrukció, Megszállottság című konferenciáján.
Dr. Frecska Ede nagyon bátran ki merte jelenteni (elmondása szerint ezt 200 pszichiáter előtt is megtette), hogy bizonyos kórképek spiritualitás nélkül nem gyógyíthatóak, ugyanis az áldozat-szerepet csak transzcendens szinten lehet úgy átértelmezni, hogy az egyén megtalálja szenvedései értelmét és elinduljon a gyógyulás útján.
Dr. Frecska Ede nagyon bátran ki merte jelenteni (elmondása szerint ezt 200 pszichiáter előtt is megtette), hogy bizonyos kórképek spiritualitás nélkül nem gyógyíthatóak, ugyanis az áldozat-szerepet csak transzcendens szinten lehet úgy átértelmezni, hogy az egyén megtalálja szenvedései értelmét és elinduljon a gyógyulás útján.
A jungi pszichológia szerint az egyént személy szerint
segíti elakadásaiban, ha kapcsolatba kerül archetipikus, azaz mindenkire
vonatkozó, egyetemes emberi tapasztalatban. Ilyen élmény a mítoszokban és
mesékben is gyakran szereplő hős útja, amikor az egyén egy hívásra kilép
konvencionális életéből, hogy olyan tudásra tegyen szert, amelyet aztán a köz
javára fordíthat. Fontos, hogy ezt az elhívást gyakran vonakodva fogadjuk (ld,
Jób esete), sokszor külső kényszerítő körülmények tépnek ki komfortzónánkból és
a fejlődés záloga épp a bukás, a kudarc, a sebesülés, a trauma. Ha ezen
átégtünk, akkor folytathatjuk az utat, immár bölcsebben, érettebben, és
próbálhatjuk megtalálni helyünket újra a társadalomban.
Frecska hangsúlyozta, hogy kultúránk is nehezíti, hogy nem
"hívásként" értékeljük a nehézségeket, márpedig "a spirituális
intelligenciát nem lehet büntetlenül megtagadni", azaz a sors felülről
osztja le a lapokat, és játszani KELL. A számunkra rendelt utat be kell
járnunk, máskülönben elbukunk.
Másik kultúrhibának azt tartja, hogy beavatás nélkül
indulunk útnak, azaz nem szerzünk gyakorlatot amelynek lényege, hogy az embert
próbára tévő feladatokat támogató közegben teljesítjük. Ennek
traumatizálódás a következménye.
Frecska fontosnak tartja tudatosítani, hogy a választás
lehetősége mindig ott van. És ha az egyén vállalja feladatát, természetfölötti
segítséget kap hozzá.
A hős útjának része, hogy olyan élményben részesül – akár
fizikailag – ahol el kell viselnie az elviselhetetlent. Ez a lépés a
transzformáció elengedhetetlen lépése, mely során az egyén örökre megváltozik.
Ez kihívást jelent a társadalomba
való reintegrálódás szempontjából. A visszatérő hős szembesül a konvencionális
világ elutasításával és saját megváltozott éntudatával. Moore is beszámol a
krízisen áteső személy elszigetelődéséről, és azt a tanácsot adja, hogy meg
kell fogalmazni a kapcsolódás nehézségét: ”valami különlegesen erőteljes dolgon
mentem keresztül, amitől valahogy teljesen másnak érzem magamat. Lehet, hogy
most idegennek tűnök számotokra. Nem akarok falakat emelni közénk, de nem érzem
már többé magamat régi önmagamnak.” (Moore, 69.o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése