Elérhetőség: evegvari@gmail.com

Személyes céljaink a személyen túliban


Egészséges, integrált, teljes élet alatt (transzperszonális szemléletű pszichológusként) azt értem, hogy az ember tudatosan olyan szerepet vállal a külvilágban, amely legbelső lényegével összhangban van. Assagioli is „a spirituális Én tükröződéseként, kivetüléseként” értelmezi a személyes ént (ASSAGIOLI, 2006, 98.o.). Ezért hiszek az önmegvalósításban, ami - a fentiekből következik - képes az „ön” (azaz én) határait átlépni. Ezért szeretem a transzperszonális pszichológia tág kereteit…
Fontos megvizsgálni alaposan eme megállapítás mindkét oldalát:  világi énünk kibontakoztatása éppolyan fontos a spirituális fejlődés érdekében, mint a magasabb rendű sugallatok szem előtt tartása hétköznapi éltünkben. Jungi fogalmakat használva tehát arról van szó, hogy a Persona-szintű önmegvalósítás segíti, előkészíti a Selbst-féle önmegvalósítást, ugyanakkor Personánkat átragyoghatja a Selbst fénye.
Saját életemben sem voltam rest megtalálni azt a platformot, ahol életem kiteljesedhet, akármilyen (óriási!) kerülő utakat is tettem útközben és akárhogy is küzdök a mai napig a transzcendens és mundán erők összehangolásával az életemben. Klienseimtől sem várok el többet, mint amit én végigcsináltam…

1 megjegyzés:

Végvári Edit írta...

Ide kapcsolódnak Firman-Vargii gondolatai a perszonális és a transzperszonális dimenzió kibontakoztatásáról, hadd idézzem:
"Ha az egyik dimenzióhoz jobban vonzódunk, és ez az út helyesnek és megbízhatónak tűnik számunkra, akkor egyértelműen ez az, amelyen járnunk kell.. (...) A tapasztalat ismételten megmutatta, hogy ha az egyik dimenzióban messze előrehaladunk, akkor korábban vagy későbben, de a másik dimenziót is hozzá csatolnunk. Ha eljön ez az idő, egy tudatos, szabad döntéssel bevonhatjuk a másik dimenziót, föltéve, hogy rendelkezünk azzal a tudatossággal és érzékkel, hogy felismerjük, mi hiányzik. A tudatos döntés alternatívája a tájékozódási krízis; végül is ez is a hiányzó dimenzióhoz vezet, de ez gyakran sok időbe, fáradtságba és fájdalomba kerül." (A transzperszonális pszichológia tankönyve, 67.o. kézirat)