"Stressz - Krízis -Trauma" Workshop 2

 Február 5-én szombaton 13-15 óra között folytatom a magyarázatot arról, melyek azok a kisebb-nagyobb megterhelő életesemények, amelyek stresszelnek minket, mit jelent a krízis és hogyan lehet jól, azaz úgy megoldani, hogy fejlődjünk általa, illetve mitől számít traumának akár az is (hogy Peter Levine példájával éljek), ha egy gyerek elesik a biciklijével.

Mindezt próbálom úgy átadni, hogy ez a tömény információ ne elárasztóan megterhelő, inkább a gyógyulás felé utat mutató és elfogadást hitelesítő élmény legyen. Ennek érdekében a workshop nem csak frontális oktatás-szerű előadásból áll, hanem olyan interaktívan végzett érzelemszabályozási gyakorlatokat is végzünk, amelyek segítenek csökkenteni a traumás tartalom által természetszerűleg kiváltott idegrendszeri aktivációt.

De tömény leszek. Mert abban hiszek, hogy a tudás hatalom és csak azt a problémát lehet megoldani, amiről tudunk.

Az önkritika csapdája

Nem olyan egyszerű nem törődni mások ítélkezésével és kritikájával. Ahogy az is nagyon gyakori, hogy sokszor mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei.

Ha valaki véleményt alkot rólunk, az óhatatlanul bekúszik a bőrünk alá... de még inkább az idegrendszerünk azon bugyrába, ahol a mások ítélete és saját társas helyzetünk érzékelése közt szoros összefüggés van. A társadalmi ranglétrán elfoglalt helyünk kiértékelését és a mások ránk vonatkozó megítélését ugyanazok az agyi folyamatok dolgozzák fel. (Schwartzberg, 2021) Mivel társas lényként biológiailag ki vagyunk szolgáltatva a másokhoz tartozás élményének, nagyon is húsbavágó élmény lesz, hogy ki mit gondol rólunk.

Ha ez a vélemény zömében negatív, különösen olyan kiszolgáltatott helyzetben, ahol a másokhoz való tartozás érdekében kénytelenek vagyunk elfogadni a körülöttünk élők véleményét (pl. gyerek a szülőét vagy tanárét), akkor nem lesz más választásunk, mint hogy saját belső értékrendünk részéve tesszük azt. (Herman, 2010)

Még mindig nagyobb kontrollérzetet ad az, ha mi maguk gondolunk rosszat magunkról, mintha a szeretteink teszik ezt. Az önostorozás így egy olyan megelőző hadműveletként is felfogható, ahol elébe megyünk a szidalmazásnak azzal, hogy gyorsan saját magunkat hordjuk le a sárga földig, mielőtt más tenné azt. Ez mindenképpen nyújt egy talmi vigaszt, hiszen az agresszió átélésekor erősnek érezzük magunkat, még ha ez a harag önmagunk ellen irányul is. (Neff, 2011)

Sajnos ez a fajta alattomos önbántalmazás sokak számára kifizetődő stratégiának tűnik, különösen, ha ez a tökéletességre törekvés magas teljesítményre sarkall. A baj csak az, hogy a legmaximalistább ember sem lesz képes soha elérni azt a helyzetet, hogy ne lehetne mibe belekötni, ugyanis a tökéletesség egy olyan absztrakció, mely megvalósíthatatlan a világ tökéletlensége és emberi természetünk gyarlósága közepette. (Young és mtsai, 2010)

Ráadásul negatív önértékelésünkkel fenntartunk egy önigazoló ördögi kört, azaz kíméletlenül fogunk lecsapi minden olyan hibára, ahol bebizonyosodhat, hogy mi tényleg olyan hülyék és bénák vagyunk, mint ahogy gondoltuk. Sajnos ez egy természetes folyamat, ugyanis világképünk stabilitásának fenntartása érdekében önkéntelenül úgy gyűjtögetjük össze az információkat, hogy azok a saját elképzeléseinket erősítsék. Nincs ez másképp az énképünkkel sem. A folyton önhibáztató emberek is szeretnének következetességet tapasztalni az élményeikben, ezért azon emberek véleményét fogják figyelembe venni, akik leértékelően viszonyulnak hozzájuk. A Swann-féle önigazolási elmélet szerint olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akik ugyanazt gondolják rólunk, amit mi magunk, hiszen megéléseink stabilitásához szükségünk van a megerősítésre. (Neff, 2011)

Így - faramuci módon, de a lelki folyamataink már csak ilyen nyakatekertek -, megkapjuk, amit szeretnénk: a visszaigazolást arról, hogy tényleg olyan gázak vagyunk. És ezzel akár boldogok is lehetnénk. Hogyhogy nem vagyunk? ;)

 

(Illusztráció: "Ne hagyd, hogy mások elrontsák a napodat. Ez a te napod. Tedd tönkre te.", WorPorn) 

Irodalom:

Herman, Judith (2011): Trauma és gyógyulás, Háttér Kiadó, Budapest

Neff, Kristin (2011): Együttérzés önmagunkkal, Ursus Libris, Budapest

Schwartzberg, Cynthia (2021): The Curious Voyage, Cynthasis, USA

Young, Jeffrey és mtsai (2010): Sématerápia, Vikote, Budapest

 

Brainspotting 4-es fázis, New York (online), 2021. dec 3-5.

Olyan érzés volt részt venni a Brainspotting módszer megalkotójának, David Grand-nek három napos továbbképzésén, mint amikor személyesen töltöttem napokat Leonard Orr Rebirthing táborában. Ezek a kreatív elmék inspirálnak a jelenlétükkel, átlengi őket a módszer szele, de azt csak érezni lehet és nem magolással elsajátítani. Tanulni az első frontvonalas tanítványoktól lehet, akik még többet merítkeztek a mester jelenlétéből, tudáséhes, tanulásra szocializált aggyal fülön csípték a nüanszokat és trükköket, majd azokat srukturált formában továbbadták, leírták, kikutatták, bebizonyítták.

Meglehetősen intuitív alkat vagyok, a módszer pedig nagyon is megerősíti a nonverbális ráhangolódás és az ezekből fakadó megnyilvánulások gyógyító erejét. Ugyanakkor megtanultam értékelni a precíz tudás hasznát, és mint az David Grand élő demonstrációiból is átjött: a nem-beavatkozó, nagyon kevés direkt intervencióval járó kísérés mögött nagyon sok elméleti tudás van a test és a lélek működéséről.

A módszer gyakorlása során, egy illinois-i idősebb hölgyet kísérve éreztem azt, hogy a kulturális és korosztálybeli különbségek elolvadnak, ha idegrendszer találkozik idegrendszerrel és egy olyan gyógyulási folyamat zajlik, ahol a maga csendességében, a háttérben, de valósan sorra bekapcsol minden tudásom a hipnoterápiából, sématerápiából, traumalélektanból. És még mindig áldom Tarsoly Emil nevét, aki orvosegyetemi szintű anatómiát vert belénk, szórótantárgyként állítva akadályként a leendő pszichológusszakma előszűréseként. Tényleg szükségünk van rá.

Mindenre szükségünk van, amikor komplex problémákkal találkozunk. Ezek a kreatív, intuitív módszerek nem a lila ködben való bolyongásról, hanem az integrációról szólnak.

Így a Brainspotting nekem nem más, mint integrált módszer olyan, testet-lelket átszövő problémahalmazokra, amelyek kuszaságát átlátni csak nagy tudással és a test és lélek bölcsességét követő intuitív ráhangolódással lehet.

fotó: Moshehar, Pixabay

 

 

A trauma ördögi körének megtörése a brainspotting varázspálcájával

Azért lett az érzelemszabályozás a szívügyem, mert a trauma szétzilálja az egyén önszabályozási folyamatait (idegrendszeri szinten!) és a rendre ismétlődő kudarcélmények hosszú távon rombolják az énképet és a másokkal való kapcsolatot. A könnyen széteső idegrendszer egyensúlyának helyreállítására vonatkozó eszközök bevetése már önmagában traumafeldolgozásként élhető meg, hiszen a trauma jelenbeli következményeit mérsékli, megszabadítva az egyént attól a rettenettől, hogy az, ami a múltban történt, az az örök ismétlődés börtönében tartja, mely fölött semmi kontrollja nincs. Ez azonban egy igen sziszifuszi meló.

Minden mesebeli megmentővágyam ellenére rendre le kellett szállítanom szenvedésükre könnyű és gyors gyógyírt vágyó klienseimet a földre, hogy varázspálcám nincs, csodát nem tudok tenni: bizony végig kell járniuk a sokszor több évig tartó terápiás folyamatot, ami stabilitáshoz és a gyógyulás reményéhez vezethet.

A lassúság oka az az ördögi kör, melynek során a traumára emlékeztető inger hatására bekövetkező újraélések rendre kibillentik az egyént az egyensúlyából, ahhoz azonban, hogy a triggerelődések hátterében húzódó eredeti traumákhoz hozzá lehessen félni, stabilnak kell lenni. Ezt a paradoxont csak nagyon elkötelezett, kognitívan is nagyon érett és fegyelmezett személyek képesek éveken (sokszor évtizedeken) át folytatni, ellenszélben, hisz a trauma* okozta szorongás és düh rombolja a kognitív kapacitást, a trauma időpontjában megrekedt személyiségrészek éretlen állapotban tartják a személyiséget és a traumás stresszválaszok viharai elszívják az egyén minden erejét és idejét.

Ezt az autonóm idegrendszer által vezérelt, azaz az egyén tudatos kontrollján kívül eső, magától lejátszódó érzelmi vihart tudja lecsendesíteni a "brainspotting" varázspálcája, egyszerre stabilizálva és traumát oldva.

Úgyhogy a 3 napos képzés után elmondhatom: most már van varázspálcám. És alig várom, hogy visszaváltozhassanak tőle a szörnyeteggé vált királyfik és királylányok.

Érzelemszabályozási gyakorlócsoport

Az idegrendszerünk működésének ismerete magyarázatot nyújt arra, miért él oly sok ember izolálódva másoktól. Saját automatikus stresszválaszaink felismerése és az ezek alapjául szolgáló ingerek tudatos felülvizsgálata új biztonságérzetet teremthet az életünkben, elhozva ezzel a biztonság és a nyugalom érzését. Ennek a megélését szeretném átadni a heti rendszerességű gyakorlások során, megteremtve a megnyugvás lehetőségét olyanok számára is, akiknek sejtelme sincs arról, miért feszültek állandóan.

Lelki stabilitást nyújtó érzelemszabályozási technikák gyakorlatának elméleti háttere

Pszichoedukációs workshopjaimon hosszan magyarázom az elméleti hátterét annak, miért fontos és hogyan lehet meg-, vagy újratanulni az önmegnyugtatást. Az októbertől induló heti rendszerességű workshopjaim a polivagális emélet és DBT érzelemszabályozási készségfejlesztésén alapszanak majd egy olyan traumaérzékeny megközelítéssel, amely azok számára is lehetővé teszi az önszabályozást, akik eddig nem mertek magukra odafigyelni, hogy nehogy az őket kísértő démonokkal kelljen találkozniuk.

Érzelemszabályozási gyakorlócsoport péntek esténként

Sokat magyarázom a workshopjaimon, hogyan huzalozhatjuk újra az agyunkat - de ehhez gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás kell.

Ebben kíván segítséget nyújtani a péntek 18 óránként kezdődő, heti rendszerességgel tartott egy órás online csoportunk, ahol érzelemszabályozási, feszültségtűrési, önmegnyugtatási, önmegfigyelési, mindfulness és relaxációs gyakorlatokat végzünk traumafókuszú szemlélettel, polivagális és DBT-s alapokkal.

Első alkalom: október 1.

Bármikor lehet jönni (de értelemszerűen jobb rendszeresen), előfeltétel nincs, a csoport nyitott.

Részvételi díj 2500 Ft. Jelentkezni evegvari@gmail.com -on lehet.

 

Tudatos szülőség, avagy érzelmi co-reguláció workshopok (ismétlés)

Saját érzelmeink szabályozásával szemben hangulatunk mások lelkiállapotára gyakorolt hatását boncolgatja az a workshop-sorozat, mely ugyan a „Tudatos szülőség” elnevezést kapta (hiszen a szülő-gyerek szerepleosztásban a legnyilvánvalóbb ennek a kölcsönhatásnak a jelenléte), de minden közeli (így felnőtt párkapcsolati) helyzet érzelmi folyamataira is nagyobb rálátást biztosít. Magyarázatot nyújthat arra is, hogy mi nem stimmelt a gyerekkorunkban, ha egyébként - minden jel szerint - különösebb probléma vagy trauma nélküli környezetben nőttünk fel.

Arra próbálok választ nyújtani a pszichológia tudományának eredményeivel (idegtudományi, fejlődéslélektani és traumalélektani fókusszal), hogy mitől érezzük magunkat biztonságban érzelmileg. Hogyan kell azt csinálni, hogy a gyerek (vagy a jelentős másik) azt érezze, hogy szeretjük és fontos nekünk. Az idegrendszeri alapok ismerete megérteti velünk azon gondozási gesztusok jelentőségét, melyek megalapozhatják gyermekeink hosszú távú lelki egyensúlyát, stabil énképét és amelyek beépülve eszközöket nyújtanak az élet nehézségeivel szembeni helytálláshoz.

Tisztázzuk az alapvető érzelmi szükségletek mibenlétét, amelyek épp olyan fontosak az egészséges fejlődéshez, mint a fizikai növekedéshez szükséges tápanyagok. Ha ezek mentén magunkban is azonosítjuk hiányállapotainkat, megtalálhatjuk a módját, hogy ezeket pótoljuk. Ez a gyógyulás azon formája lehet, ahol felnőttként megadjuk magunknak azt, amit gyerekként nem kaptunk meg, egyfajta utólagos öngondoskodásban és empátiában részesítve saját gyermeki énünket.

Ehhez a belső munkához nyújtanak tudást a workshopok további témakörei:

az érzelmi összehangolódás kulcsai

a szülői odaszentelődés felelőssége

dühkezelési és vigasztalási - tudományosan megalapozott, mégis gyakorlatorientált – technikák

a gyermek számára megterhelő működésmódok megelőző vagy kárenyhítő, korrigáló célú ismertetése – bűntudatkeltés nélkül, a szülői nehezített pályával empatizálni tudó módon.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a tudatosság fegyelmezettsége a mások segítségéről való lemondással kell, hogy járjon, hiszen mások támogató jelenlétének érzelemszabályozó hatása olyan biológiailag megalapozott szükséglet, mely soha nem múlik el. A kiscsoportos workshopok résztvevőinek élménymegosztásai ezt a járulékos hitelesítő és erőforrásgyűjtögető hatást is kifejtik - indirekt, mégis nagyon is jól érzékelhető módon.

Workshop-időpontok:

Első rész: július 3., szombat, 13-15 óra

Második rész: július 31., szombat 13-15 óra

Harmadik rész: augusztus 14., szombat 13-15 óra

Bár a workshopok egymásra épülnek, önállóan is értelmezhetőek.

Az online platform globális elérést biztosít. 😊 A Balatonpartról is meghallgatható, az interaktivitás szintje egyénileg szabályozható.

Díja: 5000 Ft, utalással rendezhető.

Jelentkezni, további kérdéseket feltenni az evegvari@gmail.com-on lehet.

Ja, és hogy mi közöm mindehhez felnőttekkel foglalkozó pszichológusként?

Már anya-magzat kapcsolatanalitikus képződésem is a gyerekek optimális és kiteljesítő fejlődési pályára való állításért való elköteleződésem megnyilvánulása volt. Úgy is mondhatnám, hogy a gyerekeknek a felnőtteken keresztül segítek. Egyrészt, mivel jobban beszélem a nyelvüket. 😊 De méginkább azért, mert szeretek hatékony lenni és a gyereket végeredményben úgyis az formálja, aminek ki van téve – azaz a közvetlen személyes környezete.

Azért is éreztem fontosnak elmélyülni ebben a témában, mert a hozzám érkező felnőttek is voltak gyerekek. Talán nem meglepő, hogy jobbára nem a felnőtt működésmódjuk okoz nekik problémát, hanem annak hiánya, azaz sokszor gyermeki énjükkel keressük a gyógyító kapcsolatot. Az ehhez szükséges tudásanyag nagy átfedést mutat a gyerekterápiában alkalmazottal, csak az eszközök mások. És miközben a velem dolgozó felnőttek ráéreznek a belső gyermeki énjük igényeire, saját gyermekeikkel is empatikusabbá válhat a kapcsolatuk. Vagy épp fordítva: a szülők sokszor motiváltabbak küzdeni a gyermekeikért, mint magukért. Szerencsére a gyermekeik lelki épségéért és fejlődéséért tett erőfeszítéseik nem maradnak hatástalanok rájuk nézve sem, megértőbbé és elfogadóbbaká válhatnak saját magukkal is.

Workshopsorozat az érzelmekről

 Ha tudod, hogy érzel valamit, csak nem tudod, hogy mi az, esetleg egyenesen azt érzed, hogy "semmit nem érzel" (bár a semmi is valami), vagy netalántán a jól/rosszul levés közti árnyalatok megkülönböztetése okoz nehézséget, akkor ez a workshop neked való.

A érzelmek hasznáról és értelméről, a szituációhoz illeszkedő és előrevivő megéléséről lesz szó interaktív, mégis sok elméleti tudást átadó módon.

A nagyágyúkkal kezdjük, azzal, amivel igazán nehéz megbirkózni: a haraggal, szégyennel, félelelemmel valamint az örömmel, melynek megélését az előbbiek tudatosítással remélhetőleg kevésbé fogják akadályozni.

Az érzelmek a legmegbízhatóbb iránytűk az élethez és bármilyen hihetetlen, irracionálisnak tűnő káoszukban racionális és logikus módon is rendet lehet tenni. Ennek a mikéntjét szeretném bemutatni a júniusi (ismétlő, első) alkalmon és szeptembertől a folytatáson, ahol az előbbieken túl a szeretet és szomorúság kérdésével foglalkozunk egyszerre gyakorlatias, mégis tudományosan megalapozott módon.

Az érzelemszabályozás tanulható készség. Mivel gyakorlást igényel, nem ezen két óra alapján fogod gyökeresen megváltoztatni az érzelmeid kezelését, de ahhoz jó kiindulási alapot nyújt, hogy motivációt és eszközöket kapj az eddigi menekülés (így függőségeket és alattomos feszültséget okozó működésmód) helyett egy másabb, adaptívabb viszonyuláshoz és egy teljesebb, tartalmasabb élethez.

Az érzelmek ugyanis nem tűnnek el, csak átalakulnak. Ura csak úgy lehetsz a benned zajló folyamatoknak, ha tudsz róluk.

Verbális agresszió kezelése workshop

A rejtett bántalmazás felismerésére vonatozó workshop-sorozat következő állomása nem csak arra koncentrál, hogy milyen frappáns fordulatokkal szerelhetjük le ellenfeleinket, de azt is körbejárjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy ezeket alkalmazni tudjuk.

A workshop online zajlik 2 órában,  május 22-én szombaton 13-15 óra között. Jelentkezni az evegvari@gmail.com email címen lehet. Részvételi díj: 5000 Ft.

Workshop az érzelmeinkről

"Az érzelmek azon kevés dolgok közé tartoznak, amelyeknél élvezhejük annak a luxusát, hogy tényekként tekintünk rájuk." (Bion, 1990, idézi Jens L. Tedmann: Szégyen, Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2018, 8. o.)

A pszichológusok munkája nem egy misztikus köd vagy homályos okoskodás, hanem jól leírható törvényszerűségek logikus rendszere, amely tanulható - így tanítható is. Ezt vettem a fejembe, amikor "miért ne tudhatnák mások is, amit mi, pszichológusok" felkiáltással meghirdettem workshopsorozatomat.

Persze nem én találtam fel a spanyolviaszt, és az érzelmek tudatos megközelítésével szabályozási készségeket tanító Marsha Linehan munkásságára fogom alapozni
az "Érzelmeink" workshopot, amely a legfontosabb érzelmek létjogosultságát és ezáltal adaptív funkcióját járja körbe azzal a céllal, hogy barátként és ne ellenségként tekintsünk még a legmegterhelőbb érzéseinkre se.

Május 15., szombat, 13-15 óra

online (Teams)

5000 Ft

jelentkezni evegvari@gmail.com

Online pszichoedukáció

 

Hogyan legyünk jól trauma után/krízishelyzetben?

 A trauma természetrajzának ismerete nélkül nagyon nehéz megérteni és elfogadni érthetetlen érzelmi reakcióinkat. Ebben segíthet az április 17-én szombaton, a 13-15 óra közt tartandó érzelemszabályozási workshop.

A covid-járvány katasztrófahelyzetnek számít, amely egy olyan pszichológiai értelemben vett krízishelyzet, melynek lehet jó és rossz megoldása. Ennek lehetőségeiről lesz szó április 21-én szerda este 17 órakor 2 órában.

Mindkét workshop a pszichoedukációt szolgálja és online felületen kerül megrendezésre. Jelentkezi: evegvari@gmail.com -on lehet.

Workshopok 2021-ben az érzelemszabályozás jegyében a rejtett bántalmazástól a gyereknevelésig

Képzeld el, hogy a képen látható könyveket valaki mind elolvassa, szintetizálja és két óra alatt átadja neked... Elég gyors tempónak tűnik ahhoz, hogy megtaláld életed egyik legnagyobb rejtélyeire, elakadásaidra a választ? Hogy miért érzed magad rosszul, amikor igazából nem bánt vagy bántott senki? Hogy mikor lesz már végre jobb? Hogy miért nem tudsz úgy reagálni a gyerekeidre, ahogy szeretnél?

Lehet, hogy elrugaszkodott célnak tűnik, de 2021 legyen a nagyléptékű gyógyulások éve. (Hiszen a #covid19 által súlyos betegségekkel terhelt 2020 után erre a lélektani egyensúly-helyrebillentésre nagyon is szükségünk van.) 

Az illusztrációként szolgáló könyveket tényleg úgy szedtem össze, hogy egyik fontos témánk, a traumatizáló hatású nárcisztikus abúzus szempontjából releváns legyen. Van tehát mihez nyúlni, ha eszközöket keresünk nehézségeink megoldásához. Több évtizednyi munka van benne, mire kiforrott bennem egy olyan, saját élményen, terápiás tapasztalaton és elméleti képződésen alapuló tudás, hogy mire van szüksége annak, aki kora gyerekkori ártalmas élmények és az ebből fakadó, őt hosszú távon elkísérő minták, vagy akár mai napig is tartó rejtett (érzelmi, verbális) bántalmazás áldozata.

Meggyőződéssel képviselem, hogy lehet jobban lenni és kétórás blokkokban (emészthető, begyakorolható adagokban) meg is próbálom ezt átadni.

Amire legelőször is szükséged van az az, hogy megértsd magadat, az életedet, a problémáidat. Bár a résztvevőket nem nulláról kellett hitelesítenem, hiszen akit megszólít a téma, már tett erőfeszítéseket magáért és a gyerekekiért a tudatosság terén, illetve nem először él a gyanúperrel, hogy alattomos játszmák elszenvedője lehet. Azt azonban bizton kijelenthetem, hogy még rutinos anyáknak is tudtam újat mondani a gyerekeikről és az első "rejtett bántalmazás" workshop visszajelzéseinek is az volt a sommázata, hogy a nagy felismerésekkel járó aha-élmények segítenek együttérezni önmagukkal a hétköznapjaikba is beszűrődő nehézségekért. És ez a gyógyulás útja.

A C-PTSD (komplex poszttraumás stresszzavar) megnyilvánulásaira kihegyezett megközelítés gyakorlatorientált: azt keressük, mi a megoldás. Ha megtaláltad a rejtett bántalmazás témáját magadban, a problémát már beazonosítottad. Nem azon rugózunk elsősorban, hogy milyen szemét a bántalmazó, hanem azon, hogy te mit tehetsz magadért.

Önmagad iránti felelősséggel, aktív önvédelmet tanúsítva, öngyógyító módon együttérezve közben minden sérüléseddel.

A rejtett bántalmazás lététől függetlenül az öngondoskodás mindenkinek jót tesz, ezért külön alkalmak szólnak majd arról, hogy mit tehetünk azért tudatosan, hogy jól legyünk. Mert - bármilyen hihetetlen - ez sokszor döntés kérdése, amelyet akkor hoz meg az ember, ha belátja, hogy a környezeti tényezők sohasem lesznek optimálisak. Mert az élet már csak ilyen. Persze a döntés önmagában kevés, a workshop az ismereteket adja át és az eszközöket a kezedbe, hogy hogyan láss ahhoz a munkához, ha a saját kezedbe akarod venni az életedet.

És ha mindezt még a gyermekeidnek is szeretnéd megtanítani, érzelmi állapotaiért felelős szülőként, akkor ránézhetünk együtt arra, hogy mi építhető be a gyakorlatba mindabból, amit az idegtudomány tud az idegrendszerről. Mert ha a szülők és/vagy nevelők is tudnák mindazt a gyerekekről, amit a pszichológusok, esélyt adnánk arra, hogy ez egy jobb világ legyen. De hogy nektek otthon jobb lesz, az biztos. Csak hogy a reális és rövidtávon is kézzelfogható eredményeknél maradjunk. :) Siegelt idézve: 

"A lényeg az, hogy újfajta megközelítéssel tekintsünk a fegyelmezésre, és gondoljuk újra. Ezután már egy átfogó gondolati rendszer vezérelhet bennünket a gyermekeinkkel való kommunikáció során ahelyett, hogy csupán reagálnánk bármivel, ami épp kibuggyan belőlünk, amikor olyasmit tesznek, ami nekünk nem tetszik." (Siegel-Bryson: Drámamentes fegyelmezés, Ursus Libris, 2015, 2020)

Várlak benneteket szeretettel 2021-ben az online térben!

Hogyan legyünk jól? Érzelemszabályozási és öngondoskodási workshop 2020. január 2.

A pszichológiai változásokra reményt nyújtó jelenség a neuroplaszticitás, azaz az agy képessége arra, hogy élethossziglan változzon és alakuljon az őt érő tapasztalatok alapján.

"Az agyi rendszerek neuronhálózatokból, aza egymáshoz kapcsolódó és együttműködő idegsejtekből épülnek fel. Ha e hálózat bizonyos kulcsfontosságú pályái elzáródnak, az agy más, korábban használt pályákat igénybe véve kerülheti meg őket." (Doidge, Norman: A változó agy, Park Könyvkiadó, Budapest, 22-23. o.)

A pszichoterápiás belátások, az érzelemszabályozási technikák rendszeres gyakorlása tényleges életminőségváltozást eredményezhet automatikus reakcióink lefutásának eltérítésével, ahogy az autópálya lezárásakor is megtaláljuk a célhoz vezető kerülőutakat némi tervezéssel és tudatossággal.

Miért ne tudhatnák a szülők is, amit a pszichológusok tudnak a gyerekekről?

Első online "tudatos szülőség" workshopom, mely a gyerekek idegrendszeri sajátosságai alapján közelítette meg a gyereknevelés kérdését, az alábbi visszajelzésekkel zárult:

Zseniális volt ez a workshop! Én nem vagyok bátor megnyilatkozó, de itt leírom, hogy ezeket az információkat rendszeresen ismételni kell, mondhatnám: napi szint. És bár rengeteget beszéltünk már róla, olvastam, tanultam és ismert volt amiről beszéltél de ennek a témának a gyakorlati jelentősége miatt nem lehet a végére érni. Nincs olyan - számomra - hogy ezt már teljesítettem, kipipálhatom és nem kell emlékeztető. Előadóként is nagyszerű vagy nemcsak pszichológusként :)

...

A workshop végén nem tudtam, akartam nyilvánosan visszajelezni, de közben, ahogy hallgattalak volt egy nagy felismerésem. :) Azzal kapcsolatban, hogy a szülő feszültségét, érzéseit mennyire érzik a gyerekek, akkor is, ha talán még maga a szülő sincs ezeknek tudatában. Most nem részletezem, szóban egyszerűbb lesz, de a kisfiammal már jobban alszunk azóta! Szóval nagyon köszönöm!!!

...

Nagyon szupernek éreztem, amikről beszéltél, és rádöbbentem 2-3 nagyon meglepő dologra, amikkel korábban nem találkoztam. Magammal kapcsolatban is, a gyerekkel kapcsolatban is.

Stresszkezelés a héköznapokban - érzelemszabályozási workshop

 Az érzelemszabályozás fontos készség, hétköznapi stresszhelyzetektől kezdve traumák újraélése során megjelenő feszültségig bezárólag. Hogy miért érdemes az önfejlesztésnek erre a részére hangsúlyt fektetni és milyen technikákat építhetünk be a hétköznapokba – ez mind tanulható.

A "hogyan legyünk jól" kérdését járjuk körbe ebben a két órában és - igény szerint - folytatásokban. A workshop alapját az idegtudomány gyakorlatban is hasznos felismerései, a traumalélektan stabilizációs technikái és a Linehan által kidolgozott dialaktikus viselkedésterápia moduljai alkotják.

Online workshop időpontja: 2021. január 2. szombat, 13-15 óra között.

Részvételi díj: 5000 Ft

jelentkezés: evegvari@gmail.com

Tudatos érzelemszabályozással gyerekeink és belső gyermekünk mellett

Felnőtteken keresztül gyerekekkel vagy belső gyermekekkel foglalkozó pszichológusnak tartom magam, ezért beleástam magam mindabba, amit a gyerekek idegrendszeréről és fejlődéséről tudni érdemes az egészséges működés előmozdítása érdekében.

Minden érdeklődő számára szeretettel ajánlom online workshopomat az alábbi témában 2020.dec. 5., szombat 14-16 óra, illetve január 16. , szombat 13-15 óra között.

Tudatos szülőség online workshop

Felnőttekkel folytatott munkám során kikristályosodott néhány pszichológiai elmélet, melyek ismerete mindenkinek jó szolgálatot tehet az egyik legfontosabb felnőtt feladat, a szülőszerep ellátásában. Az automatikusan lefutó, gyakran generációkon át öröklődő, de a személyiségfejlődést talán nem a legoptimálisabban elősegítő zsigeri reakciók tudatossággal felülírhatóak. Ebben segíthet ez az online workshop személyes kérdésekhez igazodva, gyakorlatias szemlélettel. Ízelítő a kérdésekből, amelyeket körüljárunk: mi kell az érzelmi biztonsághoz és mi számít megterhelőnek egy gyerek számára? Hogyan alakíthatunk ki egészséges egyensúlyt a gyermek szükségleteinek kielégítése és a vele szemben támasztható elvárások tekintetében?

A workhop időpontja: dec. 5. szombat, 14-16 óra.

Részvételi díj: 5000 Ft.

Jelentkezni, érdeklődni: evegvari@gmail.com email címen lehet

 "Trauma: a kapcsolódás krónikus megszakadása." (Stephen Porges)

"A tudatosság nélküli részvétel az impulzív és hangulatfüggő viselkedés egyik jellemzője." (Marsha Linehan, Dialektikus Viselkedésterápia)

A pszichológus személyiségéről

Nem-specifikus terápiás hatótényezőnek tartják a terápiás kapcsolatot, bármilyen technikánál és módszernél fontosabb lehet.

Mivel a terápiás kapcsolat egy emberi kapcsolat, a pszichológus is személyként vesz benne részt. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos, amiről Yalom ír:

„A szakma művelőjeként a legértékesebb eszköznek a saját reakcióimat tartom. Ha gátlásosnak, dühösnek, elcsábítottnak, becsapottnak, megbabonázottnak vagy bármi másnak érzem magam, ezt mindig komolyan veszem. Fontos információról van szó, amit valahogy hasznosítani kell a terápiás munkában.” (Yalom: Szemben a Nappal, Park Kiadó, Budapest, 2018, 205. o.)

„…a terapeuta legértékesebb, legfontosabb eszköze önmaga, ebből következően ezt az eszközt kell tökéletesíteni. A terapeutáknak kimagasló önismeretre van szükségük, bízniuk kell megfigyeléseikben, nagy odafordulással, szakszerűen kell bánniuk a pácienseikkel. (…) Nemcsak abban hiszek, hogy a terapeutáknak éveket kell kellene saját élményű személyes pszichoterápiában tölteniük képzésük során, de véleményem szerint később, karrierjük későbbi szakaszaiban ismét részt kellene venniük ilyenen.” (Yalom: Szemben a Nappal, Park Kiadó, Budapest, 2018, 206-207. o.)

A tudás hatalom

Saját önismereti folyamataimban tettem szert arra a megfigyelésre, mennyivel hatékonyabb a terápiás folyamat, ha értem, miről van szó. Ösztönvezérelt sötétben tapogatózás helyett elkezdtem pszichológiai tudásomat latba venni, hogy stabil horgonyokhoz kössem érzelmeim hullámát és láss csodát, máris több értelme lett mindennek, amit magánemberként a saját személyes életemben megéltem. Hiába kérte a terapeutám, hogy ne olvassak utána a szakirodalomban annak, amin éppen dolgozunk, a tapasztalat azt mutatta, hogy ha elméletben konceptualizálni tudom azt, ami bennem zajlik, sokkal több kontrollom van felette és adaptívabb megoldásokra jutok.

És ha nekem segít a tudás, miért ne segíthetne másnak is? Így jutottam el a saját praxisomban a pszichoedukáció jelentőségének felismeréséig. Szerencsére ebben egy elismert pszichoterapauta is megerősített, át is adom bölcs gondolatainak a szót:

„Egyesek még napjainkban is csak vázlatosan ismertetik a kezelés módszereit és folyamatát, mert elfogadják Freud nézeteit, miszerint a terapeuta titokzatossága és homályba burkolózása elősegíti a terápiás áttétel kialakulását. (…)

A terapeuta nagyon sokat nyerhet, ám semmit sem veszíthet, ha teljesen nyíltan beszél a terápia folyamatáról. Az egyéni, illetve a csoportterápia területén végzett meggyőző kutatási adatok szerint azok a terapeuták, akik minden részletre kiterjedően informálják pácienseiket a terápia mechanizmusáról, jobb eredményekről számolnak be. Ami az áttételt illeti, elég szívós organizmus, amely szikrázó napfényben is szépen növekedhet.”

(Yalom: Szemben a Nappal,  2018, Park Kiadó, Budapest, 216. o.) 

Miben segíthetek?

életvezetési tanácsadás

Több kliensem egymástól függetlenül úgy fogalmazta meg a közös munkánk során szerzett tapasztalatait, hogy élni tanítom őket. Segítek megtalálni személyes fontossági sorrendjüket, melynek mentén újraszervezhetik napjaikat, átértékelhetik emberi viszonyaikat. Ennek során természetesen megvizsgáljuk a kielégítő élet útjában álló akadályokat, úgymint a megfelelési kényszert, a határproblémákat és a nagy mentális terheléssel járó érzelemszabályozási problémákat, konfliktuskezelési, önérvényesítési nehézségeket.

pszichoedukáció

Az a pszichológiai tudásanyag, amit a beszélgetéseink során a klienseimnek közérthető formában átnyújtok, egészen más megközelítést tesz lehetővé nehézségeik megértéséhez és kezeléséhez, mint ami a köztudatban él a problémák mibenlétéről. A családi hiedelmek, a társas környezet szokásrendje, a kultúra értékrendje jelent ugyan egyfajta igazodási pontot, de a segítségkérők számára ezek sokszor nem nyújtanak elégséges magyarázatot olyan személyes konfliktusokra vagy társas jelenségekre, amelyek nekik szenvedést okoznak. A kísérletileg igazolt kutatási eredményekre, módszertanilag megalapozott modellekre alapozott magyarázat az emberi természetre és viselkedésre olyanná válik, mint egy - nem rózsaszín, hanem épp ellenkezőleg - a valóságot végre megláttató szemüveg. Amely talán nem könnyű, de objektív mércék mentén hitelesítő és - ezáltal megnyugtató és a problémamegoldás felé ható - élmény.

segítő beszélgetés

Kicsit több vagyok, mint fizetett társalkodónő, bár elmagányosodott társadalmunkban akár még ennek is lehetne létjogosultsága. Hiszen a kiegyensúlyozott, egészséges lelki élethez szükséges valós, élő emberi kapcsolatot, a figyelmet és az együttérzést, a személyes problémák iránti kíváncsiságot és megértést, nyitottságot és ítélkezésmentes elfogadást semmi nem pótolja. Az általam nyújtott érzelmi gondoskodás igénybevétele az öngondoskodás egy módja, mely beépülve kielégítőbb életet tesz lehetővé.

önismeret

Az önreflexió, azaz a saját belső folyamatainkról, az önmagunkról való gondolkodás képessége egy olyan készség, amely elsajátítható. Ennek egyik legjobb módja, ha beépítjük azt, ahogy valaki más – lehetőleg olyasvalaki, aki ezt szakértelemmel teszi – gondolkodik rólunk vagy próbál minket megérteni. Az önismerethez tükörbe kell nézni, és erre a reflexióra általában a másokkal való kapcsolatokból eredő visszajelzésekből lehet szert tenni. A személyes viszonyok szubjektívek és elfogultak, míg egy segítő szakember semleges és objektív, így a tükör kevésbé torzít. Valódi önismeret amúgy sem lehetséges a vakfoltjainkra való rálátás nélkül, hiszen létezhet olyan megnyilvánulásunk, működésünk, amelyet - ahogy fától az erdőt -, mi magunk nem veszünk észre, egy másik ember, másik perspektívából azonban igen. Ezeknek a nem tudatos, de mások felé megnyilvánuló tulajdonságoknak a megfelelő és hasznos módon történő visszajelzése szintén tanult képesség – jómagam ezt mentoraimtól, szupervízoraimtól és kollégáimtól sajátítottam el, és ezen szakmai irányelvek mentén állítom klienseim szolgálatába.

érzelemszabályozás

Fontosnak érzem, hogy mindenkiben kialakítsam a „mit tehetek magamért”-fókuszt élete nehézségeinek kezelésében. Az önmegnyugtatás, illetve az érzelmeink felismerése, megértése, és megfelelő módokon történő kifejezése olyan készségek, melyek jelentősen hozzájárulnak a kielégítő mindennapi életvitelhez, a kiegyensúlyozott lelkiállapothoz.

Ars poetica 2

„Valóban szörnyű dolgokon ment át. Nem találok szavakat, amelyekkel kifejezhetném, mennyire elképesztő és igazságtalan, hogy gyermekként ilyen dolgokat kellett átélnie. Ezzel együtt sem tudom elfogadni azt, hogy egy emberi lény számára a legrosszabb helyzetben sem lenne remény. Hiszem, hogy mindenkiben ott lakozik a természetes erő és a veleszületett tökéletesség. Még akkor is ott van, ha elfedik a szörnyűségek és a lelki sebek.” (Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona – imserd meg a függőségeidet, Libri, Budapest, 2012, 97. o.)

Ars poetica

"A gyógyulás nem a felépülésről, hanem a felfedezésről szól. Felfedezni a reményt a reménytelenségben, rátalálni egy válaszra ott, ahol látszólag semmiféle válasz nincs, ráébredni, hogy nem az számít, ami történik - hanem az, hogy mihez kezdesz vele."

(Edith Eva Eger: A döntés, Libri Kiadó, Budapest, 2017, 408-409.o.)

Érzelmeink megváltoztatása

A kliensek sokszor fájdalmas érzéseik megváltoztatásának igényével érkeznek terápiába. Nem akarnak félni, szeretnének önfeledtebbek lenni, kevesebbet aggódni, érzik, hogy tele vannak haraggal, keserűséggel, sértettséggel.

A mélylélektan hagyományos megközelítése erre az, hogy megkeressük a gyökerét az adott érzésnek, és az eredeti ok megszüntetésével (valamilyen terápiás oldás révén) azt várjuk, hogy - mintegy járulékos következményként - megszűnjön a kellemetlen érzelem. Ezt az elvet követi minden korregressziós technika, pl. Rebirthing vagy KIP, de sokszor még a Gestalt és a Családállítás is.

Igen ám, de a változás néha csak egy adott részterületre vonatkozik, (annyira kicsire, hogy az életminőségünket nem javítja jelentősen). Mert egy életnyi idő alatt "rátanulunk" bizonyos reakciófajtákra. A tanuláselmélet megfigyelései szerint ha egy stratégia hatékonynak bizonyult valamikor, legközelebb is azt fogjuk használni - még akkor is, ha hosszú távon ez több kárral jár, mint haszonnal. Néha hasznos kiállni az igazunkért, de ha minden alkalommal felháborodunk, ha nem vették figyelembe a szükségleteinket, könnyen belecsúszunk a hárpia szerepébe és kellemetlen társsá válunk. Nagyon elkeserítő lehet azt látni, hogy nem változunk mindent áthatóan - egy "oldás" hatására a mosogatáson már nem veszünk össze, de a porszíváson még mindig - és ez könnyen keltheti azt az érzést, hogy nincs hatalmunk az érzelmeink felett. A fent említett "alulról építkezés" mellett (amikor a háttért boncolgatjuk, megpróbálva megérteni, miért viselkedünk így), el lehet indulni "felülről lefelé" is, azaz a látható viselkedés megváltoztatásával, ami visszahat az érzelmekre.

Ez a kognitív viselkedésterápia alapja. Az érzelmek ugyanis szoros összefüggésben vannak a gondolatokkal és a viselkedéssel. Megbonthatom az érzelmek hátteréül szolgáló hiedelemrendszert (elkeseredett vagyok, mert azt hiszem, hogy lenéznek - de ez csak az én véleményem, biztos ez?), és változtathatok a viselkedésemen is, amelyek más érzéseket fognak generálni. Nagyon nehéz leállítani az automatikusan lefutó reakcióinkat, hiszen beleszövődött az egész személyiségünkbe. De lehet változni. Kell hozzá elköteleződés (akarjak változni, elismerve, hogy ez rajtam - és nem a környezetemen - múlik) és energiabefektetés (nem múlik el egy 50 perces ülés alatt, ami évek alatt alakult ki, tehát kitartóan be kell gyakorolni az új készségeket).

 Az érzelmek feletti kontroll visszaszerzése egy tanulási folyamat, amelyet sosem késő elkezdeni. Erre dolgozta ki Marsha Linehan a Dialektikus Viselkedésterápiát (közismert nevén DBT-t, amely a Dialectival Behavior Therapy rövidítése). Most vettem részt egy három napos képzésen ezzel kapcsolatban és nagyon bizakodó vagyok az alkalmazhatóságát illetően. :-)

KIP, avagy KÉP a pszichoterápiás munkában

 (Fotómanipuláció: Erik Johansson)

Írtam már a szimbolikus képek terápiás hasznáról, most egy kicsit részletesebben összefoglalnám ezen módszerek egyikét. Elég szakmai a megfogalmazás, mert egy most megjelent könyv, az Animula Kiadó által megjelentetett LEUNER: A Katatím Imaginatív Terápia alapjai (2012) című műből idézek, ha nem is mindig szó szerint.

A Leuner által kidolgozott Katatím Imaginatív Pszichoterápia (KIP) az imaginatív (elképzelt) képek mélylélektani szimbolikájának felismerésen alapszik.
A módszer " a kontrollált regresszió talaján válik hatékonnyá", azaz a terapeuta segítségével olyan módosult tudatállapot jön létre, ahol a szimbolikus képhez tartozó mély, archaikus (sokszor elhárított) érzelmek is hozzáférhetővé válnak. A szimbolikus képekben nyilvánvalóvá lesznek a rejtett, szunnyadó viselkedési hajlamok és lehetőség van arra, hogy olyan hozzáállásra késztessük a klienst, ami ritka volt - ha egyáltalán volt - a gyermekkori neveltetése folytán. Ezáltal módosíthatjuk a korai tapasztalatait és teret kínálunk neki, hogy kövesse a saját  vágyait.
A KIP egyik fókusza az én önszabályozó tendenciáinak a serkentése, és ezáltal "a lélek öngyógyító erejének" a mozgósítása. Alkalmas olyan kliensek terápiájára is, akik erősen intellektualizáló hajlamúak, vagy szokatlan nekik az introspekció. (Leuner, 2012)

A KIP-képzést az Integratív Pszichoterápiás Egyesület végzi, honlapján feltüntet terapeutákat (a teljesség igénye nélkül).

A spiritualitás "haszna"

Transzperszonális pszichológusként talán meglepő azt hangsúlyozni, hogy a spiritualitás tévút mindaddig, amíg  nincs megdolgozva a személyiség, de úgy érzem, muszáj erről beszélnem (újra), még ha nem is vagyok annyira provokatívan karakán, mint Popper:

"Az ezoterikus gondolkodásnak és beavatottságnak semmiféle haszna nincs! Nem leszünk tőle okosabbak, harmonikusabb lelkűek, boldogabbak, s nem feltétlenül alakul ki belső biztonságérzésünk sem. Világi sikerekről - szerelem, üzlet, egészség, stb. - nem is szólok." (Popper Péter: A nem értés zűrzavara, Ezoterikus hiedelmek és téves tanítások, 179.o.)

Szerintem van haszna a hitnek egy magasabb rendű célban, értelemben, abban, hogy a látszatproblémák mögött fejlődési lehetőség van. Szakmailag és magánemberként is azt tapasztalom, hogy a transzcendens élmények energiatöltéssel bírnak és erőt, lendületet adnak az életnek. De valóban nem repül a sült galamb a szánkba, és önmagában SEMMIT nem old meg az ezoterikus gondolkodás. Sőt. Nagyon jó elkerülő hadművelet lehet az életünkben jelentkező problémákkal való szembenézésre, a saját személyiségünk nem is annyira fényes és fehér oldalának megismerésére (ahogy már erre is utaltam korábban).
A valós, anyagi világban megélt Énünk az alapja ennek az életnek és azzal kell főznünk, amink van. Ha ez a személyiség tele van hiánnyal (elég csak a leggyakoribbat, a szeretethiányt említeni), akkor  - bár én sem kételkedek abban, hogy Isten szeret minket és ez a végső szeretet -, a vallásba kapaszkodás menekülés lesz mindaddig, míg nem nézünk szembe a hiányaink fájdalmával és nem kezdünk vele valamit ITT és MOST, a saját eszközeinkkel, a valós emberi kapcsolatainkban.

 (Fotómanipuláció: Erik Johansson)

Summa summarum: A spiritualitás nem helyettesíti a pszichoterápiát!

Nagyon sokat köszönhetünk a transzperszonális pszichológiának azért a szemléletért, hogy az életünkben jelentkező nehézségek a lélek magasabb rendű  - hosszú távú, nem csak egyetlen életre vonatkozó - fejlődését szolgálják. Tudok azonosulni azzal spirituális nézőponttal, miszerint mindez nem a véletlen műve: minden emberi kapcsolatunk, az általuk kibomló érzelmi működésmódunk karmikus eredetű és a harmonizáció, a szeretet irányába mutató (kellene, hogy legyen). Ez olyan felelősségvállalásra tanít, amely  kultúránknak egyébként nem része, hiszen az anyagi szemléletű  világ (jó vagy rossz) sorsának passzívan kiszolgáltatott emberképe uralja a hétköznapi diskurzust.

A transzperszonális technikák viszonylag gyors és egyszerű módját adják annak, hogy bepillantsunk a kulisszák mögé és átéljünk olyan mintázatokat, összefüggéseket, amelyek megértése önmagában gyógyító hatású. A transzperszonális módszerek lehetővé teszik, hogy tapasztalati (és ne csak intellektuális) tudást szerezzünk lelki működésünkről és elakadásaink mögöttes okairól. Az átélés kézzelfogható valósággá teszi egy másik lelki-szellemi dimenzió, mint értelmezési keret létét.

Ugyanakkor a megoldandó feladatok mindig "hétköznapiak": nem szeret az anyám, a férjem, félek a főnökömtől, nem boldogulok a gyerekkel.... Ezekre kell megoldást találni, és ebben a személyiségemnek (ha tetszik, a "kis" egónak) kell fejlődnie, még akkor is, ha a "Magasabb Rendű Énünk" megsúgja, mi a kívánatos irány. Átélhetem a legmisztikusabb élményt egy Rebirthingben, ha aztán hazamegyek és ott folytatom a játszmázást a családommal, ahol abbahagytam. Ahhoz bizony tudatos erőfeszítés kell, hogy az átélt élmények átírják a viselkedést is, és mindazt, amit elméletben (pl. spirituális olvasmányainkból) olyan jól tudunk, átvigyük a gyakorlatba is.

Ez munka. Erőfeszítés. Felelősségvállalás. Idő. Folyamat. Terápiás kapcsolatban, ahol újraíródhatnak a minták.

Idősíkok a pszichoterápiában - a múlt csontjain rágódnánk?

Nem, nem a múlttal foglalkozunk. Igaz, a jelent sokszor a múlt határozza meg. Itt a kulcsszó a relevancia: mi az a múltból, aminek jelentősége van a jelenbeli elakadás kapcsán? A múlt feldolgozása nem öncélú: annyiban van jelentősége, hogy tehermentesítse a jelent és új utat nyisson egy szabadabb, teljesebb jövő felé.

Lássuk, mit mond erről Hellinger, akinek bölcs megfigyeléseit igen mérvadónak tartok.

"A múlttal végzett munkának mindig helyes arányban kell állnia az élet rövidségével. Nagy tévedés lenne az élet nyolcvan százalékát arra áldozni, hogy feldolgozzuk a múltat. Az élet mindig tovább halad." (Bert Hellinger: A forrás nem kérdi, merre visz az útja, 2009, 217.o.)

A lehengerlő átalakulások kegyelme

(Helen Nelson-Reed)

Nincsen rá kisebb szavam, mint hogy kegyelmi állapot, amikor az ember belelát annak a mintázatába, ahogy a sorsa szövődik, ahogyan a választásait hozza, amilyen kapcsolatokat hoz létre, és amilyen érzelmek rángatják mindeközben.
Küzdünk, megélünk, elbukunk, próbálkozunk, fájunk, szeretünk, megbocsátunk, reménykedünk... és mindebbe kicsit belefulladunk, tehetetlenül vergődve feloldhatatlannak tűnő konfliktusaink és véget nem érő szenvedéseink tengerében. És akkor jön egy Családállítás vagy egy Rebirthing és hirtelen kiesünk a térből és időből, és abból a szempontból LÁTUNK, ahogy ezt csak "Odafentről" lehet. Ez maga: átélni a csodát. Minden kiürül, letisztul. Minden mindegy lesz - buddhista és nem depresszív értelemben. Megteremtődik az a távolság, ahonnan minden megérthető és elfogadható - és közben kinyílik a szívünk...és kinyílik egy ajtó, amin mehetünk végre tovább. Mert azt is megértjük, hogy ez mennyire lehetetlen lett volna eddig.

Köszönöm, Robi, a mai újbóli rácsodálkozás élményét. Hogy a perszonális szintű előkészítés után mekkora kvantumugrást lehet végrehajtani transzperszonális technikával.

A világvége bennünk van

Nos, talán ideje kifejtenem saját véleményemet 2012-ről. :-)
Azt gondolom, hogy tényleg különleges időket élünk. Látom magamon, látom a klienseimen. Súlyos, nehéz helyzeteket kell most nagyon sokaknak megoldani, olyan léptékűeket, amik messze meghaladnak minden megoldási módszert, amikkel eddig el lehetett lavírozni az életben. Asztrológiailag is van egy kereteket szétfeszítő Uránusz-Plutó kvadrát mostanában: hogy kit hogyan érint, az a személyes horoszkópra illeszkedéstől függ. Ahogy az is, hogy ki milyen szinten éli meg a válságot: van aki külső események áldozataként, mások belső világuk szétzilálódásaként, ahol az egyén elveszti a bizonyosságot arról, hogy ki is ő valójában. De nagyon nehéz olyan személyt találni, akinek ne változna most az élete így vagy úgy.
Csak remélni lehet, hogy az erőfeszítésnek, hogy tudatosan vegyük fel a lépést ezekkel a sodró erejű energiákkal, lesz előrevivő eredménye. Én mélységesen hiszek ebben.

Újévi Tarot

Immár hagyomány, hogy szilveszter napján (vagy éjjelén) kirakom az óév-értékelő és újév-előrejelző kelta keresztet Tarot kártyával magamnak és ismerőseimnek.
Olyan mérhetetlenül pontosan jelez nekem a kártya mostanában, hogy arra gondoltam, talán itt az ideje, hogy a klienseim számára is elérhetővé tegyem ezt a "szolgáltatást". :-)

A kártyával NEM jóslok. A Tarot önismereti tükör: uralkodó vagy iránymutató energiákat mutat és ezt mindenki olyan szinten értelmezi, ahogy az számára befogadható.

Transzperszonális technikák terápiás lehetőségei

Előadást tartok a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének (nem csak) hallgatók számára rendezett Szakhétjén 2012. november 13-án, kedden 9 órakor.

Spiritualitás és pszichológia

A transzperszonális szemlélet legfontosabb jellemzője az - ahogy Wilber megfogalmazta -, hogy számol az ember transzcendens funkciójával és az így hozzáférhetővé tett magasabb rendű energiákat a személyiség fejlődésének szolgálatába tudja állítani.

A spiritualitás ilyen értelemben jól kiegészíti a pszichológiát, de ez fordítva is működik: a pszichológia is segítheti a spirituális életet. Hogy hogyan, azt a transzperszonális pszichológia egyik atyja, Roberto Assagioli (2005) Önmegvalósítás és lelki zavarok írásában így fogalmazta meg:

„A spirituális eredetű zavarok előfordulása napjainkban rohamosan emelkedik azzal együtt, hogy nő azoknak az embereknek a száma, akik tudatosan vagy tudattalanul , tapogatózva keresik a teljesebb élet felé vezető útjukat. (...) a mai emberek fellendülő fejlődése és személyiségük összetettsége, valamint kritikusabb elméje miatt a spirituális fejlődés nehezebb és összetettebb folyamattá vált. Régebben elegendő volt a morális megtérés, a tanítónak vagy a megváltónak szóló tiszta szívű odaadás, az Istennek való szeretetteljes önátadás, és megnyíltak a tudat magasabb szintjeihez, valamint a belső egység és kiteljesedés felé vezető kapuk. Mostanában azonban a mai ember személyiségének összetettebb és konfliktusos aspektusait nem lehet kihagyni a számításból; át kell alakítani őket, és el kell érni közöttük (alapvető késztetései, érzelmei és érzései, teremtő képzelete, kutakodó elméje, önérvényesítő akarata, valamint személyközi és társas kapcsolatai között) a harmóniát”. (101.o.)

(Festmény: Helen Nelson.-Reed)

A szimbólumok szerepe a lelki fejlődés útján

Nemrég találkoztam egy komoly krízisben lévő édesanyával, aki szociális munkásként  - tehát segítő foglalkozásúként - csak legyintett arra a felvetésemre, hogy kérjen segítséget. "Minek, úgyis tudom, mit kérdezne a pszichológus." Az egyik nagy tévhit a pszichológiával kapcsolatban (amint a fenti példából látszik, még rokon szakmában dolgozók körében is), hogy csak racionális és verbális szinten közelíti meg a dolgokat. Hogy ülünk az asztal két oldalán, és egy okos ember mindenféle trükkös kérdéseket tesz fel és a kliens vagy "jól" válaszol, vagy "rosszul".
A blogom egyik nem titkolt célja, hogy ezt a téves elképzelést megváltoztassa. Én szinte csak módosult tudatállapotban dolgozom, ami azt jelenti, hogy a pszichés munkának egy nagyon fontos része egy olyan rétegben történik, ahol nem a hagyományos gondolkodási struktúrák dominanciája a jellemző.
Egyrészt azért, mert a magzati-, és kisgyermekkori élmények sem a mi információfeldolgozásunk szerint tárolódnak, így azok  verbálisan kognitív szintről nem hozzáférhetőek. Másrészt a psziché képes kapcsolatba kerülni olyan mélyen fekvő archetipális rétegekkel, amelyek előmozdító, energetizáló hatásúak a személyiség fejlődése, azaz individuáció során. Lássuk, mit ír erről egy egy transzperszonális pszichológus:

„Szent Ferenc, bár nagyon élvezte az életet, mégis egy hirtelen látomásnak engedelmeskedett, amikor felépítette kicsiny templomát. Amit ő apró épületnek tekintett, az hatalmas mozgalommá nőtte ki magát, mivel az átalakulás erejét hozta magával. Az igazán átalakító szimbólum megváltoztatja az attidűdjeinket, az életünket, mivel elhozza azt az energiát, amelyre a tudatnak szüksége van az egész helyzet átalakításához.” (Ian Gordon-Brown, 2007) 

Ezen szimbolikus képek megjelenése történhet spontán - pl. Rebirthing és anya-magzat kapcsolatanalízis során -, vagy indukált módon, azaz a terapeuta instrukciói alapján "képhívással". A jungiánus alapokkal rendelkező relaxációs-, és szimbólumterápiában és a katatím imaginatív pszichoterápiában is megvan az adott hívóképek jelentéstartama olyan értelemben, hogy milyen témát szólítanak meg az egyénben. Így kliensre szabottan, az aktuális elakadást segítően lehet képet választani, hogy elinduljon egy belső átalakulási folyamat.
Ennek során fontos, hogy nem értelmez a terapeuta! Nincs olyan kívülálló, aki valaha is megmondhatná, hogy ez vagy az pontosan mit jelent, ugyanis a szimbólumok lényege épp az, hogy nagyon sokféle jelentést tud magába sűríteni és ennek a gyógyító ereje akkor is működik, ha nem pontosan - vagy nem azonnal - értjük meg, mit akar üzenni. A terapeuta abban tud segíteni a kliensnek, hogy merjen analógiásan gondolkodni és ellen tudjon állni a kísértésnek, hogy mindent azonnal megfejtsen és megoldjon.

Ahogy a nagy zsenik is képszerűen, látomásszerűen fedezték fel találmányaikat, úgy az igazi, terápiás változást okozó felismerésekhez nem logikus, következtetéses úton tudunk eljutni. Amit Fabry a logoterápiáról és általában a transzperszonális csúcsélményekről ír, az erre is vonatkozik:

„A transzperszonális tapasztalatok gyakran másodperc töredéke alatt érik el azt, ami a logoterápia célja: annak észrevétele, hogy az univerzum rendezett egész, melynek egy része az egyén.” (Joseph Fabry)