Transzperszonális pszichológia Debrecenben

Rebirthing-képzések

2012-01-23T13:36:00.004+01:00

Két Rebirthing-képzés lehetőségéről is beszámolok a rebirthingdebrecen.blogspot.com oldalamon.
Az egyik Louise Bloemen holland transzperszonális terapeuta képzése, a másik Leonard Orré személyesen. :-)

Családállítás februárban Debrecenben

2012-01-18T13:52:00.003+01:00

Volni Vera február 11-12-én családállítást tart Debrecenben.
-részvétel és saját állítás: 20000 Ft
-részvétel saját állítás nélkül: 13000 Ft
-kivételes, indokolt helyzetben az 1 napos részvétel lehetséges, saját állítás nélkül,
részvételi díj ebben az esetben: 10000Ft

Fontos: a családfelállítás önismereti munka, nem helyettesíti a pszichoterápiát. A csoportban való részvétel feltétele, hogy a Résztvevö a jelentkezésével egyidejűleg, vállalja magáért a felelősséget és ne szenvedjen akut pszichés betegségekben. Személyes megbeszélés után, illetve a kezelő orvos kíséretével, ajánlásával, lehetséges ez alól kivétel."

További részletek, jelentkezés: maryon.nemes@gmail.com

A transzperszonális pszichológiáról a Vörös Oroszlánban

2012-01-14T19:15:00.005+01:00

Harmadjára kezdtem bele Szepes Mária klasszikus művébe - rétegei vannak és mindig más értek meg belőle, ami természetes, hisz fejlődök, változok. A legutóbbi olvasásnál még nem találtam meg magam számára a pszichológiát, mint hivatást, és nem kristályosodott ki bennem, hogy a lélektanon belül is azt a szemléletmódot kell követnem, amely - szerintem - a leghatásosabb segítséget tudja adni. És ez nem más, mint a lélek emelése a szellemi dimenziók felé. Számomra ez a transzperszonális pszichológia definíciója.
Meglepve vettem észre, hogy a főhőst narráló szerepszemélyiség nem más, mint egy (haladó szellemiségű) idegorvos, ami épp azt fogalmazza meg, amit pár napja olvastam Feldmárnál. Ha ennyire sokasodik ugyanaz az információ minden oldalról, biztos fontos, megosztom hát veletek is.

"Psziché alatt én a halhatatlan intelligenciát, minden élet transzcendens lényegét értem, amely a földön az ember öntudatában érte el csúcspontját. E csúcspont azonban úgy viszonylik a szellem határtalanságának dimenzióihoz, mint porszem a kozmoszhoz. A lélek betegsége a híd valamiféle megrongálódását, a közvetítő szervek zavarát jelenti test és szellem között, A lélek orvosának ezt a hibát kell a klinikai módszer alaposságával megközelítenie, diagnosztizálnia és kijavítania. Ha csak tüneteket kezel, őrjöngő élőhalottakkal tömheti tele az ideggyógyintézeteket és - a világot. Persze nem sorolom ide az alkati zavarait, amelyek egy egész emberi életet súlyosan determinálnak. A lélek betegségeiről beszélek, amelyek eleinte láthatatlanok és felfedezhetetlenek a testben, s a gátlásos, rossz mederbe ömlő képzelőerő csak lassanként vájja ki kóros elváltozásait a szervezetben." (Szepes Mária: Vörös Oroszlán, Édesvíz Kiadó, 2000, 13. o.)

Ezúttal versben ugyanarról...

2012-01-08T20:43:00.001+01:00

Kegyelem

(Reményik Sándor, 1920-24 közt)

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

(Köszönet Martinovich Tamásnak a versért.)

Anti-pszichiátria

2012-01-07T19:44:00.002+01:00

Most csak egy gyors idézet Feldmártól (és ennyi pont elég is ahhoz, hogy kifejezze azt, ahogy én gondolkodom a pszichológiáról):

"Pszichés betegség nincs. Ezt Szász Tamás már ezerszer kifejtette, csak senki sem figyel rá: az embernek vagy agybaja van, vagyis az agyának van egy betegsége, vagy problémái vannak az élettel." (Feldmár András, teljes cikk)

Keblünkre ölelni az ellenséget

2011-08-28T12:05:00.001+02:00

Az egyetlen megoldás a szorongató, kellemetlen érzések ellen, ha szembenézünk velük. Menekülni lehet, de nem érdemes, nem jutunk messzire. Elfedhetjük pótcselekvésekkel a számunkra elfogadhatatlan impulzusokat, ignorálhatjuk őket, de a szőnyeg alá söpréstől még koszos marad a ház, és valaki arra járva véletlenül belerúghat, feltárva a szemétdombot. Ciki is, és csak fulladozunk a felkavart portól. Végezzünk hát nagytakarítást, vallom én (kétségtelenül szakmai elfogultságból). :-)

Ok, de hogyan?

Negatív érzelmeink mögött több év, évtized alatt felhalmozódó gondolati-érzelmi működés van, és oka van annak, hogy ott vannak. (Minett, 2004) Nagyon régi felismerése a pszichológiának (Freud paradigmateremtő gondolata), hogy a megnyilvánuló jelenségek mögötti gyökereket kell megtalálni a mélyreható gyógyuláshoz. A háttér tisztázása nélkül nem érdemes elutasítani semmit, akármilyen kellemetlen velejárója is az életünknek. Minden, ami rossz az életünkben, tükör. És amíg nem nézünk bele, kísér minket, mint az árnyék.

Gyógyulni belső munkával

2011-08-28T11:15:00.003+02:00

Akár hiszek abban, hogy a 2012-es jövendölésekkel összhangban augusztus 18. óta a 9. hullám romboló 2 hetében vagyunk, akár nem, kétségtelen, hogy majdnem minden napra jut egy halálhír… :-(

Ez újra felpiszkálta bennem a fizikai betegségek lelki tényezőinek témáját. Hadd tegyem újra szóvá. Úgy látszik, fontos.

Minett (2004) így ír arról, ahogyan a holisztikus gyógyító tradíciók a gyógyulást megközelítik:

„Sokszor nem segít, ha kontrollálni akarjuk a betegséget, ha küzdeni akarunk vele. Ehelyett hatásosabb lehet, ha megpróbáljuk megtalálni a mélyebb jelentését annak, hogy mi történik az ember testében. Erre belső tapasztalatszerzés útján is rábukkanhatunk, ha valaki ítélkezés és elemzés és kritika nélkül meg tudja vizsgálni önmagát és ennek eredményeképpen elér egyfajta békét és mentális tisztaságot. Egy betegség lefolyásában csak olyan belső munkával érhető el igazi fordulat, ami elég mély ahhoz, hogy tartós gyógyulási folyamatot indítson be.” (Gunnel Minett: Exhale - An Overview of Breathwork, Floris Books, 24.o.)

Hellingeri alaptörvények

2011-08-05T18:06:00.002+02:00

Bert Hellinger, a családállítás "feltalálója" megfigyelt néhány olyan törvényszerűséget (tehát nem ő maga írt elő követendő dogmákat), amiket érdemes ismerni, mert mélyen meghatározzák, ahogy családi rendszereink - és ezáltal mi magunk - működünk, még ha nem is tudunk róla.
Ezek közül néhány (forrás: (Hellinger-Hövel, 2002):

1. Az egész családállítás módszerének lényege a családtagok közti mágikus kötés. Olyan családtagok sorsa kapcsolódik össze, akik lehet, hogy nem is ismerték egymást személyesen, vagy a tudatos szinten nem ápoltak jó vagy szoros kapcsolatot egymással. Az összefüggés alapja mélyen az a reménykedés, hogy ha szenvedünk, megmentünk valaki mást. A terápia célja ennek a kötésnek a feloldása.

2. „Követlek!”: Mindenkinek joga van a saját sorsra. A családokban erős késztetés van arra, hogy kövessék a halott családtagokat: öngyilkosságot kövessenek el, súlyosan megbetegszenek, vagy „csak” nem élik az életet. Késztetést érezhet arra, hogy elmenjen a családból: idegenné, megközelíthetetlenné válik a többiek számára. Sokszor a gyerekek tudattalanul átveszik a szülők késztetését: inkább ők betegszenek meg.

3. Elkövetők és áldozatok: Nem elég az elkövetőt hibáztatni: általában soha nincs egyedül.

4. Kiegyenlítés: „ha valaki tesz velem valamit, az a késztetés támad bennem, hogy én is tegyek valamit ővele.” (Hellinger-Hövel, 2002, 49.o.) Hellinger ezzel magyarázza a bosszút – és létjogosultságát, szerinte ugyanis „kiegyenlítésre nem csak a jóban, hanem a rosszban is szükség van.” (Hellinger-Hövel, 2002, 49.o.) Ha csak megbocsátok, az kevés, mert ezzel a másik semmit sem tehet az egyenrangúság helyreállításáért, én ugyanis fölénybe kerültem. Tennem kell valami rosszat a másiknak – de kevesebbet, mint amit ő követett el ellenem, különben nem tartható fent a kapcsolat. Megdöbbentő következménye ennek az alapelvnek, hogy Hellinger szerint az sem helyes, ha egy anya mindig következetes. Néha egy kicsit többet kell engedni – a szeretetből ugyanis többet kell adni, ugyanúgy, ahogy a rosszból meg kevesebbet. Emiatt van az is, hogy a kapcsolat megtartása érdekében néha keménynek kell lenni – igaz, a túlságos keménykedés azt eredményezi, hogy állandó törlesztgetéssel telik a kapcsolat. (Hellinger-Hövel, 2002)

Hogyan zajlik a Hellinger-féle családállítás?

2011-08-05T17:42:00.006+02:00

Bár arról már írtam, mire jó és milyen jó a Hellinger-féle családállítás, a legalapvetőbb dologról nem esett szó: hogy hogyan is néz ki ez a gyakorlatban.

A családállítás (ideális esetben) csoportban történik, bár nem lehetetlen (csak nehezebb) egyéni terápia keretein keresztül is alkalmazni a módszert. Az a személy, aki családjával és személyes életével kapcsolatos nehézségeibe kíván bepillantást nyerni, a családállítás során - néhány alapvető információ megadását követően - kiválasztja a csoport tagjai közül azokat, akik családja tagjait, vagy bármilyen számára fontos személyes értéket személyesítenek meg, és spontán módon elhelyezi őket a helyiségben. A megszemélyesítők visszautasíthatják a szerepet, ha viszont elfogadják, az a kérés feléjük, hogy hagyják a személyiségüket és a racionális gondolkodást a széken, és adják át magukat spontán feltörő érzéseiknek és testérzeteiknek. Ami ezek után következik, az az embernek azon csodálatos, tudattalan képessége, hogy érzékeli, "veszi" a kapcsolatok felszíne alatt húzódó energiahálót - és amikor ez tudatossá válik - megteremti a harmonizáció lehetőségét a kommunikáción keresztül. A résztvevők kijelölése egy-egy családtag (vagy absztrakt entitás) szerepének eljátszására spontán történik – de nem véletlenül. Az „állítást” követően sokan arról számolnak be, hogy az a probléma és az a helyzet, amelybe a kiválasztás révén kerültek kísértetiesen hasonlít a saját élethelyzetükre. Így tehát mindenki „dolgozik” – az is profitál egy-egy konstellációból, aki csak szereplőként vesz részt benne. A módszer hasonlít a pszichodrámára annyiban, hogy szerepeket játszunk – itt azonban sokkal inkább megtörténik egy másik identitás felvétele. Egy olyan energiamezőbe kerülnek a szereplők, amely önálló életre kelti a bábokat. A terapeuta folyamatosan kérdezi a térben állókat arról, hogy hogyan érzik magukat. Vizsgálják, hogy más pozícióba helyezve javul-e a közérzetük. Mindeközben a kliens látszólag kívülállóként szemléli az eseményeket, csak a végén veszi vissza saját szerepét az őt megtestesítőtől. Hellinger azonban nagyon is aktívnak tartja a kliens részvételét. (Hellinger-Hövel, 2002) Hát persze, hiszen az ő lélektani valósága jelenik meg abban a térben, és az ott zajló mozgások az ő lelkében vezetnek változásokhoz -ha hagyja. Hisz ellenállni itt is lehet. De aki eljut egy családállításra, az szerintem már megérett arra, hogy hagyja átalakulni a régi mintáit.

Dolgozzunk magunkon! Transzperszonális csoport májusban

2011-02-14T20:55:00.003+01:00

Mit tehetünk, ha a válságokkal teli külső világban egyre kisebb eséllyel

találunk megoldást saját személyes válságainkra? Hogyan erősíthetjük

önmagunk mélyebb megismerésével, régi sebeink feltárásával és

gyógyításával, életünk igazi értékeinek felfedezésével belső biztonságunkat,

harmóniánkat, s ezáltal környezetünket is? Ezekben segít Louise Bloemen számos

energetikai és egyéb alternatív módszer kreatív alkalmazásával, hasznos,

otthon is végezhető gyakorlatokkal, hiteles személyiségével, tapasztalatainak

bölcs és egyszerű, közérthető átadásával.

Október 1-2-án ismét transzperszonális szemléletű csoportmunkára van lehetőség Debrecenben, ahol a részvevők egymást segíthetik, illetve egymás életén keresztül tanulhatnak, dolgozhatnak magukon. Az alkalmazott módszerek (családállítás, Gestalt, rebirthing) kiválasztása a terapeután, Louise Bloemen-en múlik a hozott téma, az illető állapota függvényében. A két napos munka 20 000 Ft-ba kerül. További részletek: http://www.louise-b.com/hu

Jelentkezni lehet Nemes Mariannál emailben (maryon.nemes@gmail.com) vagy telefonon (06/20 930 99 21).

Egyéni versus kollektív karma

2011-02-04T12:51:00.002+01:00

Az önismeret és önfejlesztés rögös útján az ember néha körülnéz, hogy hol is jár. Fontos tehát az egyén és a társadalom viszonyán is elgondolkodni, ahogy egy ideje már ezt teszem.
Az biztosan feltűnt nektek, hogy ha ti változtok, a körülöttetek lévő emberek is elkezdenek kicserélődni (ami néha fájdalmas búcsúkkal jár). De nem csak a közvetlen környezetünk, személyes kapcsolataink szempontjából van ennek jelentősége.
Amikor a szélesebb társadalmi aspektusra is kitérek, nem szociológiai értekezésbe szeretnék itt bocsátkozni természetesen. De megosztanám veletek az általam (tudatosan) választott utat a világ jobbá tételére (és szándékosan nem használtam idézőjelet, hiszen vállalom, hogy hangzatos a kifejezés, még ha a "fellengzős" vád is érheti...).
Én - a politikusokkal ellentétben - az alulról építkezés híve vagyok. Ezért is lettem pszichológus: sok boldog egyénnek van egyedül esélye arra, hogy boldog társadalmat hozzon létre. Minisztériumi rendeletekkel felülről vezérelve ez nem megy. Olyan logikusnak tűnik mindez, hogy nem értem, miért nem így működik a világ: az emberek nem lennének hataloméhesek és frusztráltak, nem bántanák egymást, ha begyógyítanák lelki sebeiket. És az a tény, hogy az emberi társadalom nem ilyen ideális, nem tart vissza attól, hogy ne higgyek ebben az alapigazságban. Lehet, hogy csepp a tengerben, amit mi csinálunk (ti, olvasók is, igen, hisz nem olvasnátok ezt a blogot máskülönben), ennek ellenére nem tartom hiábavalónak fáradozásunkat. Hogy fontos erről is írnom, azt abból gondolom, hogy egy héten belül két nagy ember gondolatai is utolértek ezzel kapcsolatban. Olvassátok őket szeretettel:

"Az indiaiak meg vannak arról győződve, hogy a világon különböző színvonalú emberek élnek. Jobbak, rosszabbak, szellemileg, morálisan magasabb és alacsonyabb szinten állók. Nagy karmikus különbségek vannak tehát, de végső soron, és ez az indiai bölcselet meggyőződése, csak kollektív karma van. Olyan soha nem következhet be, hogy az emberiség egyik része elkárhozik és elsüllyed egy sátáni világban míg a másik része üdvözül. Csak kollektív karma van: vagy mindenki üdvözül, vagy mindenki elkárhozik. Az indiaiaknál a kollektív karma hitéből fakad az egyén missziója, hogy jobbá akarja tenni a világot, és ennek nincs más útja, csak ha elsősorban önmagát teszi jobbá." (Popper Péter: Mit mond az ezotéria a krízisekről?, 2009)

A másik idézet Jungtól való, köszönet érte Oláhné Mednyánszky Krisztinának, az Artemisz Pszichoasztrológiai képzés vezetőjének:

"Anélkül, hogy megtanulnánk tudatos énünk és tudattalan világunk között kölcsönös tiszteleten és egyenlőségen alapuló dialógust létrehozni, valószínűleg nem tudjuk megtanulni ezt a személyközi csoportok közötti és nemzetek közötti kapcsolatainkban sem." (C.G. Jung)

Személyes céljaink a személyen túliban

2011-01-30T15:02:00.000+01:00

Egészséges, integrált, teljes élet alatt (transzperszonális szemléletű pszichológusként) azt értem, hogy az ember tudatosan olyan szerepet vállal a külvilágban, amely legbelső lényegével összhangban van. Assagioli is „a spirituális Én tükröződéseként, kivetüléseként” értelmezi a személyes ént (ASSAGIOLI, 2006, 98.o.). Ezért hiszek az önmegvalósításban, ami - a fentiekből következik - képes az „ön” (azaz én) határait átlépni. Ezért szeretem a transzperszonális pszichológia tág kereteit…

Fontos megvizsgálni alaposan eme megállapítás mindkét oldalát: világi énünk kibontakoztatása éppolyan fontos a spirituális fejlődés érdekében, mint a magasabb rendű sugallatok szem előtt tartása hétköznapi éltünkben. Jungi fogalmakat használva tehát arról van szó, hogy a Persona-szintű önmegvalósítás segíti, előkészíti a Selbst-féle önmegvalósítást, ugyanakkor Personánkat átragyoghatja a Selbst fénye.

Saját életemben sem voltam rest megtalálni azt a platformot, ahol életem kiteljesedhet, akármilyen (óriási!) kerülő utakat is tettem útközben és akárhogy is küzdök a mai napig a transzcendens és mundán erők összehangolásával az életemben. Klienseimtől sem várok el többet, mint amit én végigcsináltam…

Miért dolgozzunk magunkon? Avagy a boldogság nyomában.

2010-12-02T11:13:00.001+01:00

Mai érvelésemet egy (hollywoodi filmmel) profánul marketingelt, de igen hiteles önismereti útról beszámoló könyvből (Gilbert, 2008) kölcsönöztem:

"A világ összes bánatát és gondját a boldogtalan emberek okozzák. Ha a saját életemet veszem alapul, tisztán látom, hogy a boldogtalan időszakaim mikor mennyi szenvedést (vagy legalábbis kellemetlenséget) okoztak a körülöttem lévő embereknek. A boldogság keresése tehát nem csupán önfenntartó és önös célokat szolgál, hanem bőkezű ajándék is a világ számára." (360.o.)

A lélekvándorlás keresztény elutasításáról

2010-11-25T13:19:00.000+01:00

Sokan vallásos neveltetésük miatt nem engedik közel magukhoz a lélekvándorlás lehetőségének gondolatát. Ez sok gyógyító lehetőségtől tartja őket távol, mert nem csak a kifejezetten előző életek feltárására alapuló terápiás módszereket utasítják el, hanem sok "new age-izmusnak" aposztrofált eszközt is (többek között a kineziológiát és a transzperszonális pszichológiát).
Bár hitről vitázni nem lehet (én legalábbis nem próbálok racionálisan meggyőzni senkit irracionális témákról), hadd idézzek egy amerikai pszichiáter könyvéből (Brian L. Weiss, 1992), aki minden tudományos meggyőződése ellenére saját praxisában találkozott a reinkarnáció bizonyítékaival egy súlyosan szorongó kliense kezelése során.

"Az Ó- és Újtestamentumban voltak utalások a lélekvándorlásra vonatkozóan. I.sz. 325-ben Nagy Konstantin római császár, az anyjával, Helenával közösen eltávolította az Újtestamentumból a lélekvándorlásról szóló részeket. A Második Konstantinápolyi Zsinat, amely i.sz. 553-ban gyűlt össze, jóváhagyta ezeket a változtatásokat és a lélekvándorlás elvét eretnekségnek nyilvánította. Valószínűleg úgy gondolták, hogy ez az elv az egyház növekvő hatalmát enyhítené, túlságosan sok időt hagyva az embernek, hogy a megváltást keresse. De a Biblia eredetijében még megvoltak az utalások, a korai egyház elfogadta a lélekvándorlás elvét." (29-30.o.)

Családi tudattalan versus személyes sors Szondi olvasatában

2010-10-05T17:57:00.001+02:00

A családállítás divatos korszakát élve méltatlanul hallgatunk a magyar pszichoanalitikusról, Szondi Lipótról, akinek Sorsanalízis nevű nagyívű elmélete megelőlegezte Bert Hellinger megállapításait. Közel egy évszázada felismerte, hogy létezik családi tudattalan, amely meghatározza az egyén választásait, így személyes sorsát. "Minden ős, családi tudattalanunkban egy bizonyos sorslehetőséget képvisel." (Szondi, 1999, idézi Tóth, 2006) Szondi családfákat tanulmányozva azt figyelte meg, hogy olyan döntéseket hozunk (párválasztás, foglalkozásválasztás, de még a betegségek területén is), amely újrateremti elődeink sorsát - ezt hívta őt családi tudattalannak.
A transzgenerációs minták tudatosítása óriási jelentőségű abból a szempontból, hogy tudatos választás révén élhetünk a sorsalakítás szabadságával.
(forrás: Tóth Borbála(2006): Családfánk - Sorsunk rejtett mintázata, Kairosz, Budapest)

A pszichológia klasszikusai versus transzperszonális szemlélet

2010-09-01T10:31:00.001+02:00

A hétvégi transzperszonális workshopon elhangzott az "apakomplexus" szó, amelyre egy - a transzperszonális terápiákban mélyen, a hagyományos megközelítésben egyáltalán nem - hívő illető megvetően "leódivatúzta" a fogalmat.
Ennek kapcsán egy félreértést szeretnék tisztázni.
A transzperszonális pszichológia nem tagadta meg a pszichológia eredményeit, beleértve Freud és Jung nagyra értékelt munkásságát.
Mi értelme lenne kidobni a gyereket a fürdővízzel együtt? Hogyan nevezhetnék a transzperszonális pszichológiát még mindig pszichológiának, ha elfelejtenénk fejlődéstörténetét?
Mint az igazi személyiségfejlődés esetében is, a múlt INTEGRÁLVA van; hasznosan és tudatosan beépítve. Az a megközelítés, amely túllépett a személyiség hagyományos itt-és-most határain - ezért személyiségen túlinak nevezi magát (innen a transzperszonális szó) -, csak azért léphetett ekkorát, mert megvan a lépcsősor, ami idáig elvezetett.
Nézzünk egy példát. A klasszikus pszichoanalízis alapja a terápiás kapcsolatban megjelenő indulatáttétel, azaz: a pszichoanalitikus személyére rávetülnek azok a tudattalan kapcsolati minták, amelyek eredendően az elsődleges kapcsolatokból (ideális esetben) az anyával és az apával való kapcsolatból erednek. Ez a projekció egy speciális formája. Freud és Jung is hangsúlyozta, hogy ez természetesen is megjelenik, azaz a körülöttünk élőkre ráhúzzuk a saját mintáinkat.
Elég kinyitnod Müller Péter, Szepes Mária (és még sorolhatnám) könyveit, árad belőle az üzenet, hogy "te teremted a valóságodat". Ugyanazt próbálják mondani, csak más szavakkal.
Tehát az, amiről Jung és Freud beszéltek, és amiről a mostani ezoterikus könyvek, az mind ugyanaz. A tudattalanunk úgy nyilvánul meg a világban, hogy tartalmait kivetíti rá - nézz körül, minden, ami körülvesz, a te teremtésed. És mindegy, hogy ezt hogy fogalmazzuk meg - annyiból nem az, hogy te melyik terminológiát fogadod el.
És az már aztán tényleg a te döntésed kérdése, hogy a projekcióid közül mit ismersz fel és el sajátodnak. A transzperszonális pszichológia ennek a felelősségnek a hangsúlyozásában tér el eleitől. De ez is csak arányok kérdése.

Ui: Jung a komplexusokat önálló energiával rendelkező autonóm lélekrészeknek tartotta. Ennek tudatában értékelhetjük (ma is érvényes) jelentőségüket, hiszen a tudatosság növelésének útján nem szerencsés, ha a személyiség tudattalan rétegeiben hemzsegnek ezek az önjáró konfliktusgócok...

(Forrás: C. G. Jung: A pszichoterápia gyakorlata, Scolar Kiadó, 2002, Budapest)

Transzperszonális csoport október elején

2010-08-04T15:58:00.001+02:00

Október 9-10-én ismét csoportmunkára van lehetőség Debrecenben, ahol a részvevők egymást segíthetik, illetve egymás életén keresztül tanulhatnak, dolgozhatnak magukon. Az alkalmazott módszerek kiválasztása a terápeután, Louise Bloemen-en múlik a hozott téma, a z illető állapota függvényében. A két napos munka 20 000 Ft-ba kerül. További részletek: http://www.louise-b.com/hu
Jelentkezni lehet nálam, e-mailben vagy Nemes Mariannál telefonon (06/20 930 99 21).

A Törvény

2010-07-26T22:39:00.000+02:00

A Bak jegye, a 10. ház, a Szaturnusz és a Bert Hellinger által leírt - és nem előírt (!) - törvények a sors törvényei. Nem kerülhetők meg. Erről szól Max Frisch Homo Faber regénye.
Ezt még nem tudtam tizenvalahány éve, amikor a könyvet először olvastam. Semmit nem tudtam ezekről a törvényszerűségekről. De e tudás nélkül is magával ragadott a regény. Nem értettem, mi fogott meg, de emlékszem, hogy a lélegzetem is elállt tőle. Olyan mély dráma bontakozik ki a regény lapjain, amit tudatommal felfogni nem, de zsigereimmel érezni képes voltam.
Csak most értettem meg, miért. A Törvény nem ismerete nem mentesít annak betartása alól, ugye. A regényben nyomon követhetjük, hogyan éri utol a Bűn a vétkezőket - és ennek súlyát még a gyanútlan olvasó is érzi.

Ui: Olvassátok el a regényt! Szándékosan nem írtam többet a cselekményről...

Lélektan-szellemtan

2010-07-23T11:52:00.000+02:00

Bejegyzésem címét Müller Pétertől (2009) kölcsönöztem, ugyanis ezzel a két szóval nagyon pontosan megfogalmazza a hagyományos akadémikus pszichológia és a transzperszonális pszichológia közti különbséget. Gondviselés című könyvében nagyon szépen elmagyarázza, hogy az a szint, ameddig a hagyományos beszélgetős, értelmezős, elemzős pszichológia el tud jutni, csak a felszínt kaparássza.

A léleknél, vagyis a pszichénél is mélyebb helyen dőlnek el néha életünk sorsdöntő dolgai. (270.o.)

A transzperszonális pszichológia erre a mély helyre akar eljutni azzal, hogy nem a "fedőtörténetet" keresi, az aktuális ok-okozati viszonyokat, konfliktusokat, érzelmeket, hanem "Magasabb rendű énünkkel" keresi a kapcsolatot a helyes orientáció (újra) megtalálása érdekében. Müller Péter ezt nevezi igazi önismeretnek. Egyetértek.

Elmélet versus gyakorlat

2010-07-17T11:56:00.000+02:00

Sokat írok arról, hogy a pszichológiában nem csak abban kell segíteni, hogy megértsük, mi történik velünk, hanem abban is, hogy a felismeréseink a gyakorlatba átültethetők legyenek egy alapvető, mély tapasztalás révén, mely megváltoztatja a mintát, ahogy addig élünk.
Erre nagyon jó hasonlatot hoz Tenzin Wangyal Rinpócse (2007):

Néha azt hisszük, hogy tényleg ismerünk valamit, mikor információnk van róla, mindent ismerünk, amiről beszélünk. Ha ténylegesen nem végezzük a gyakorlatot, az olyan, mintha az orvosságról beszélnénk, ahelyett, hogy bevennénk és meggyógyulnánk.

A terapeuta személye

2010-07-11T09:35:00.000+02:00

Nem árulok el titkot azzal, hogy a legjobb módszer is hatástalan (vagy éppen veszélyes) a nem hozzáértő kezében. A blogon ismertetett módszerek mellett teljes mellszélességgel leteszem a voksot - legfőképpen azért, mert elég mélyre hatolnak ahhoz, hogy valódi gyógyulás jöjjön létre.
De ez a mélység a józan ész számára átláthatatlan, mechanisztikusan, könyvekből nem megtanulható. Bert Hellinger nagyon sok szabályt fogalmazott meg - nem elméleti, hanem tapasztalati alapon. Ez azonban nem helyettesíti azt a szükségszerűséget, hogy maga a családállítást végző személy is kapcsolatban legyen azzal az energiával, amely alapján az egész működik, és hallgasson a megérzéseire. Azok pedig akkor fognak jól működni, ha az ő rendszere tiszta, a feldolgozatlan komplexusok torzításaitól mentes. Ezért tartom elengedhetetlennek, hogy a gyógyítással foglalkozó személy is folyamatosan gyógyuljon (ezt sem én találtam ki, gondoljatok csak a sebzett gyógyító archetípusára, Chironra). És ezért ajánlom rendszeresen Louise Bloemen programjait. Mert ő már átdolgozta azokat a konfliktusokat magán, amivel megkeresik. Számomra ő hiteles és az ő kezében a transzperszonális pszichológia fegyverarzenálja is teljesen biztonságos.
Legközelebb augusztus 28-29-én jön Debrecenbe.

Hellinger-családállítással a terméketlenség ellen

2010-06-08T11:00:00.002+02:00

Auhagen-Stephanos, egy német pszichoanalitikusnő - terméketlen nőkkel folytatott munkája során - megfigyelte, hogy az élet megfoganásának útjában gyakran valamilyen transzgenerációs probléma áll fenn. Akármi legyen is az, az anyai, de akár már a nagymamai háttér megértése (és harmonizálása) is kulcsfontosságú a probléma megoldásához. Ehhez kiváló módszer a Hellinger-féle családállítás.

Transzperszonális csoport májusban

2010-05-08T12:47:00.000+02:00

Louise Bloemen május 22-23 kétnapos Hellinger-Gestalt-Rebirthing workshop-ot tart Debrecenben. A csoportmunka folyamatos tolmácsolás mellett működik.

Helyszín: Turmalin Életmód Központ, Debrecen, Csapó u. 19.

Részvételi díj: 20.000 Ft

Jelentkezni lehet: Nemes Mariann, 06/ 20 930 9921 vagy maryon.nemes@gmail.com

Tévhit a pszichológiáról

2010-05-08T12:42:00.000+02:00

Egy (szimpatikusan lelki hátteret is figyelembe vevő) orvos kineziológushoz küldte ismerősömet problémás gyermekével, mondván, hogy azért nem pszichológushoz küldi őket, mert ő csak annyit mondana, hogy szorong a gyerek, de nem mondaná meg, hogy mitől szorong.
Szerintem egy jó pszichológus fel tudja tárni a szorongás hátterét és éppúgy meg vannak a technikái azok oldására (hogy a kineziológiai terminust használjuk), mint egy kineziológusnak. Én ezt transzperszonális szemlélettel és módszerekkel tudom csinálni, de természetesen nem ez az egyetlen üdvözítő út.

Mire jó a Hellinger-féle családállítás?

2010-03-10T11:14:00.000+01:00

Mindenre. Egyrészt, mert családi viszonyaink (és itt nagycsaládi szinten érdemes gondolkozni) megdöbbentően sok mindent meghatároznak. Másrészt azért, mert a felállításban absztrakt tényezők (mint pl. betegség, probléma, pénz) is bevonhatók. Amikor tehát úgy érzed, hogy valami nem működik az életedben (akármi is legyen az), menj el egy családállításra.
És felejtsd otthon a tudásodat, hiedelmeidet azzal kapcsolatban, hogy szerinted mi a gond nálatok. Engedd el azt a meggyőződésedet, hogy felnőtt emberek úgysem változnak. Bízz abban, hogy megtörténik a csoda, mert ez az egész úgysem magyarázható meg racionálisan.

Hellinger Budapesten

2010-02-26T10:22:00.000+01:00

Bert Hellinger 2,5 napos nyílt konferenciát tart Budapesten áprilisban. A részvételi lehetőségekről, árakról, jelentkezésről a bejegyzés címére kattintva lehet pontos információt szerezni.

A pozitív gondolkodás nehézségei - avagy a Titok nyitja

2010-02-23T08:15:00.001+01:00

Igaza van a könnyen, gyorsan meggazdagodást, álomférfit/álomnőt ígérő sikerkönyveknek abban, hogy csak akarni kell. Hogy gondolkodásunk bevonzza azt, amit sokszor megidézünk lelki szemeink előtt.*
Csak azt nem hangsúlyozzák ezeken a fórumokon, hogy milyen nehéz pozitívan gondolkodni.
Erre mutat rá Rist Lilla cikke is a Nők Lapja 2010. február 5-i számában: a Tornyossy Mária klinikai szakpszichológussal folytatott beszélgetésből kiderül, hogy a szorongásaink valódi feloldása nélkül félelmeink könnyen túlszárnyalhatják esetleges pozitív programozásunkat - ami hiába történik tudatosan, ha tudatalatti folyamataink irányítják igazából az eseményeket. Molnár Edit, az Elixír 2010. márciusi számában így idézi mesterét, tripla T-t ezzel kapcsolatban: "...előbb töviről hegyire át kell vizsgálnod életedet, mostani önmagadat, s meg kell ismerned tudatalattid rejtett tartományait is, azokat a gyökereidet, amelyekből éned kisarjadt. Ha mindezzel nem jössz tisztába, jelenbeli éned gócai betokosodással gátolhatják átalakulásodat." (17.o.)
Szóval sikerkönyvek, turbótanfolyamok ide-vagy oda, a komoly munka nem nélkülözhető.

*Sokan sokféleképpen beszélnek erről, hadd emeljem ki a könyvajánlóban említett Markides könyvét ezek közül: Daskalos, a ciprusi mágus elementáloknak hívja azt a jelenséget, hogy gondolataink önálló entitásokká válnak saját asztráltesttel.

Könyvajánló

2010-02-01T22:00:00.001+01:00

Kaptam már - megtisztelő - telefonhívást, hogy milyen könyvet ajánlok olvasásra, fejlődésre. Felsorolni nehéz lenne - de azért az irodalomjegyzékben próbálkozom.
Mivel ez egy jó kérdés, gondoltam, kitérek rá, hogy az én életemben mik számítottak alapműnek gondolkodásom szempontjából:
1. Szepes Mária: Vörös Oroszlán
2. Markides: A ciprusi mágus
3. Gitta Mallasz: Az angyal válaszol
Szeretném még megemlíteni jelenlegi meglepetésolvasmányomat, ami rendkívül mély tanításokat tartalmaz: Rodof Ágnes Veronika című könyve rendkívül inspiráló mű.

A múlt szerepe a személyiségfejlődésben

2010-01-16T11:35:00.002+01:00

Hagyományosan azt asszociáljuk a pszichológiával, hogy a múlt feltárásával, értelmezésével ér el gyógyító eredményt. Sokan (jó esetben) épp ezért kérnek segítséget : úgy érzik, hogy sérelmeiken egyedül nem tudnak túllépni. Jó nyomon járunk tehát, ha azt gondoljuk, hogy a fejlődésben "elakadt" lelkek úgy élnek meg egy múltbéli problémát, traumát, tragédiát, mintha az ma történt volna. Ez semmiképpen sem üdvözítő és valóban tenni kell ellene, hiszen a cél az, hogy a jelent élhessük meg a maga teljességében (ahogy a keleti vallások is hangsúlyozzák). A múltbeli események mind tanulságul kell, hogy szolgáljanak, de amikor megtanultuk belőle, amit meg kellett, tovább kell lépnünk. Ez a fejlődés útja. Így működnek a gyerekek: semmire nem emlékeznek vissza azzal a fajta tudatossággal, amit mi emlékezésnek hívunk (legalábbis, amíg meg nem tanulnak beszélni), de minden élményüket beépítik. Ők az örök jelen birodalmában élnek, mégis rengeteget tanulnak (a tanulás az emlékezés egy formája).
A spirituális fejlődés szempontjából megszívlelendő, amit Rodof Ágnes ír Veronika című könyvében (2004): "Azt tanácsolom, hogy soha ne nézzetek vissza a múltba, ne idézzétek fel emlékeiteket, mert ami elmúlt - ezt véssétek eszetekbe -, többé nem a tiétek. Egy eredményes fejlődésben minden, amit valaki életében átélt és túljutott rajta, az már nem tartozik rá, az csak egy átélt próba volt-. Minden entitás szükségszerűen átmegy mindenfajta megpróbáltatáson, de nem mindenki éli meg gyümölcsözően." (78.o.)

Az önismeret csapdái

2009-12-03T11:38:00.002+01:00

Peter Orban (2208) szerint az önismeretet felszínesen, divatból vagy unalomból kapirgálók a legnagyobb menekülők: az igazi alámerülést kerülik ők a poklok poklába, azaz igazi mélységeikbe, saját árnyékbirodalmukba: „azok akarják a legkevesebbet megtudni önmagukról, akik az önismeret útján járnak”. (69.o.)
Bizonyos szempontból egyet kell, hogy értsek vele. Az igazi fejlődés motorja az, amit a pszichológiában „szenvedésnyomásnak” hívnak. Sorra látom ismerőseimen, hogy azok fejlődnek, változnak, dolgoznak magunkon igazán tudatosan, akiket megszorongat az élet így vagy úgy.
Így érthető az alaptétel, ami alapján dolgozom (mind magamon, mind másokkal): a gyógyulás a fájdalmon keresztül visz. Ez a rebirthingben a legnyilvánvalóbb, mert az tényleg kutya kemény tud lenni, de tudja ezt mindenki, akit igazán megtalált egy homeopátiás szer: az először felerősíti a tüneteket, mielőtt meggyógyítaná őket. De módszertől függetlenül, nincs megoldás igazi szembenézés nélkül saját démonjainkkal.
Szerintem mindez jó hír, hiszen ezáltal értelmet nyerhet a fájdalom...

Mi várható 2012-ben?

2009-08-08T11:59:00.003+02:00

Az alábbiakban Louise Bloemen írását olvashatjátok, melyben összefoglalja a 2012-es változásokkal kapcsolatos feltevéseket.

Lehet, hogy ezoterikus körökből már hallottál a Maja-naptárokban előre jelzett változásokról.
Carl Johan Calleman nagyon pontosan fogalmaz könyvében: a maják szerint bolygónk civilizációjának fejlődése hét korszakra osztható. Az első 16,4 milliárd évig tart, az utolsó 260 napig, és mindegyikre jellemző, hogy 7 „napja” és egy „éjszakája” van. Az éjszakák és nappalok hossza változik annak megfelelően, hogy milyen hosszú az a korszak, amelyhez tartoznak. 2011. október 28-án (mások 2012. december 21-ét nevezik meg dátumként) a 9 korszak véget ér! A maja-naptár ekkor véget ér, jelezve a földi civilizáció fejlődésének a végét.

Drunvalo Melchizedek (‘A teremtés geometriája’, 1. és 2. rész) szerint a bolygó változásának befejeződése teljes sötétséggel fog járni, mely három napig és éjszakáig tart majd. Ezt megelőzőn színes golyók jelennek majd meg. Nem szabad pánikba esnünk, és nincs is semmi teendőnk, csak maradjunk csendben, meditáljunk és legyük nyitottak.
A sötétséget követően Földünk, Gaia máshogy fog kinézni. És mi is… annak a változásnak köszönhetően, ami a rezgésünkben fog beállni. Nem lesz többé duális megosztottság, csak egység!

Ezekre a változásokra már jó ideje zajlanak az előkészületek… Bolygónknak, Gaiának, mint élő Lénynek is emelnie kell tudatossági szintjét, amíg a beavatásokon keresztül el nem jut a legmagasabb (isteni) szintig. Ezen a folyamaton esünk át mi is, emberek, sok életen keresztül, ahogy azt minden gnosztikus tanítás tanítja.
Pontosan úgy, ahogy minden embernek fontos változásokon kell keresztülmennie, mégpedig azon keresztül, hogy meglévő életfeltételeinek ellenkezőjét is megéli, bolygónk is fordulóponthoz érkezett. És minden élőlénynek alkalmazkodnia kell rezgésével egy szeretetteljesebb szinthez.

Ahogy azt mindannyian tapasztalatból tudjuk, a félelem alacsony energiaszinttel jár, amit sötét színek szimbolizálnak. A szeretet magas energiaszintet hoz létre, amit pedig világos színek jeleznek.
A szeretet legmagasabb formája az „Egyetemes szeretet”, azaz amikor a személyes érzéseket az együttérzés és a harmónia szintjére emeljük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az emberek testvérként kezelik egymást, az élet minden egyéb megnyilvánulásával egységben élve.
Ez az a kvantum-ugrás, amit meg kell lépnünk Földünkkel, Gaiával. Nagyon rövid időnk van arra, hogy létrehozzuk belső harmóniánkat, ami a világ harmóniájának megteremtéséhez az alapfeltétel.

A harmónia ezt a szintjét nem lesz képes elérni a Föld minden lakosa. De ha van elég („kritikus tömegű) pozitív előhírnök, akkor a változások nem lesznek drámaiak.

Mit tehetsz te magad?
Élj pozitívan és tudatosan. Harmonizáld érzelmi reakcióidat: üld meg azt a belső biológiai „lovat” lovasként!* Világos kommunikációval dolgozz azon, hogy kapcsolataid átláthatóak legyenek. Alakítsd át ítéleteidet megfigyelésekké (azaz alkalmazd az ún. „erőszakmentes kommunikációt”.)

*Fordító (azaz az én) megjegyzése(m): Ez Louise utalása Freud hasonlatásra, ahol az ösztönént olyan lóhoz hasonlította, melyet tudatos énünk kontrolláló funkciója révén lovasként ül meg.

Tenni azért, hogy jobb legyen a világ

2009-07-18T16:35:00.003+02:00

Azért szeretem a munkámat, mert azt érezhetem, hogy minden egyes perc és óra, amit ezzel töltök, jobbá teszi a világot (azzal, hogy jobban érzi magát benne az, aki hozzám fordult).
Ezzel kapcsolatban egyre bátrabb és tudatosabb vagyok, ezért is ragadok meg minden lehetőséget arra, hogy a magam eszközeivel hozzájárulhassak az életünk harmonikusabb tételéhez. (Ilyen például az, ahogyan szívesen tartok gondolatébresztő előadásokat.)
Most például egy szervezet talált meg. Mi Magyarországon nem nagyon vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy a szervezetek valóban jót tehetnek (tisztelet a kivételnek, de hétköznapi életünkben hányszor adakozunk?), de ezen a beidegződésen is túl lehet lépni, csak akarat és bizalom kell hozzá. Példának okáért lássuk csak az alábbiakat:

A Women International egy nemzetközi szolidaritási platform, amely 34 országban van jelen és a nők és a gyermekek jólétéért cselekszik. Céljai közé tartozik, hogy akcióival elérje, hogy minden gyerek hangját meghallják, hogy a gyermekek fizikai és erkölcsi integritását tiszteletben tartsák, hogy az oktatás értékeit, azaz a tiszteletet, a felelősséget és a szolidaritást tiszteletben tartsák.
A Women International létrehozott egy speciális csoportosulást erre a célra, így a Visa Pink zászlója alatt lehet csatlakozni a szervezet céljaihoz tevőlegesen is. A csatlakozók 10 Eurótól kezdődően adományozhatnak anyagi támogatást, mindenki lehetőségeihez mérten.
Minden magánszemély vagy nonprofit szervezet csatlakozhat hozzájuk egy éves együttműködés keretében. A szervezet központja Perpignan-ban, Franciaországban található. Ők segítenek például abban, hogy azok a beteg gyerekek, akik a Csodalámpa alapítványnál jelentkezve valamilyen franciaországi célpontra szeretnének kiutazni, ezt megtehessék. Én a tudatos szülés missziómat szeretném összehozni valahogy a Gyöngéd Születés őshazájával. Még formálódnak a fejemben a gondolatok, de rajta vagyok a témán.
Aki szeretne csatlakozni (tettel vagy szóval, pénzzel vagy ötletekkel), mert úgy érzi, hogy azonosulni tud a szervezet alapvető céljaival (akár csak lélekben is), jelentkezzen bátran nálam!

Determináció?

2009-06-04T14:14:00.006+02:00

Pszichológiai hitvallásom lényege, hogy mindenen lehet változtatni. Ha ez nem így lenne, értelmét vesztené a munka, amire feltettem az életemet - és magánemberként is sötéten kellene, hogy lássam a világot... :-) Saját tapasztalati élményem azonban, hogy az eleve elrendelés csak odáig terjed, hogy mik azok a nehézségek, dilemmák, élethelyzetek, minták, amikkel találkoznunk kell. De hogy ez milyen formát ölt, és hogy mit kezdünk velük, az már teljesen egyéni.

Minden transzformálható, és transzformálandó is. Nincs nem karmikus kapcsolat, nincsenek véletlenek. Nincs olyan nehézség, amelyen ne lehetne dolgozni. Minden alkalom a fejlődésre. Hogy ezt mennyire tudatosan kezeljük, és hogy mennyi munkát fektetünk bele, csak az különbözik.

Harmonizálás

2009-05-14T20:21:00.005+02:00

A lelki egyensúly elérésének legkézenfekvőbb eszköze -a polaritás világában általunk észlelt - ellentétpárok harmonizálása.
Mindez Jung munkásságára vezethető vissza: ő világított rá, hogy minden tudatosan megnyilvánuló érzelemnek, gondolatnak, energiának, jelenségnek megvan a (sokszor) tudattalan ellenpárja. Sokszor ez a külvilágra vetül - ha valakit utálok az agresszív viselkedése miatt, biztos lehetek benne, hogy a saját báránybőröm mögött ott lapul a farkas, akinek az általam elítélt személy tart tükröt. Minél nagyobb indulatot kavar benned valaki, annál biztosabb lehetsz benne, hogy van olyan elutasítod részed, amely tökéletesen szinkronban van az ő negatív tulajdonságával. Ennek fel- és elismerése nagyon nehéz, és ráadásul csak fél siker.
Egy jungiánus terápia célja nem csak ezen ellentétpárok tudattalan részének feltárása, hanem a feltárt elemek harmonizálása, egymással történő kibékítése is.
Hogy mennyire fontos az egymással ellentmondó értékek harmonizálása minden ember életében –, arra az időskort hozza példaként, mely olyan állomás, mely elkerülhetetlenül szembesít mindenkit azzal, hogy „korábbi ideáljaink ellentétének értékét belássuk, eddigi meggyőződéseink téves voltát felismerjük”.
Én színekkel dolgozom az ellentétes energiák harmonizálása során. Ez fantasztikus módszer, hiszen ezzel a módszerrel nem azonosulunk az érzelmeinkkel, így könnyebb a velük való munka. Nem kell hozzá agyalni, egyszerűen érzékeled az adott jelenség vagy érzelem - vagy akár ellenséges személy - energiájának színét, az ellentétpár színét, és meglátod, ezek a színek interakciója mit eredményez. Néha szükséges egy harmonizáló harmadik szín meghívása is - de akárhogy is, a módszer működik.

A személyiség alakulása a születés fényében

2009-04-14T13:01:00.006+02:00

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ilyen kérdés az, hogy a születés határozza-e meg a személyiség alapmintáját, hiszen ez az első komoly pszichés alapélmény, mely imprinting jelentőségű. Felismerve, hogy mi volt az a tapasztalat, amit világra-jöttünknél elsőként megéltünk, sok működésmódunkat, automatikus hiedelmünket megmagyarázhatja. A tudatosítás lehetőséget ad a módosításra, vagy ha erre képtelenek vagyunk is, legalább feloldozást adhatunk magunknak… 
A másik lehetőség - transzperszonális megközelítéssel – hogy a lélek már a születést is a tanulandó lecke alapján választja ki, felvillantva az élet későbbi alapsémáját, így nem a születés formál minket, hanem csak jelzi, mire számíthatunk. Asztrológiai körökben például lehet tudni, hogy a Pluto együttállása az aszcendenssel nehéz születést jelez, ami viszont elképzeléseik szerint egy azt megelőző nehéz halál tükre – úgy jövünk vissza, ahogy távoztunk. Ez utóbbi értelmezés esetén különösen hasznos tudatosan rálátnunk a születésünk által nyújtotta „alapképletre” annak érdekében, hogy életünket egy magasabb tudatossági szinten élhessük meg.

Ha érdekel, hogy milyen típusú születés milyen alapmintát mutat, látogass el ide.
Ha pedig a saját születéseden is szeretnél ez alapján elgondolkodni, kattints ide.

Családi versus egyéni karma

2009-02-16T13:23:00.005+01:00

A karmikus működés alapelve régóta és sokak számára ismert: amit egyénként teszek, az így, vagy úgy, előbb vagy utóbb utolér. Hogy ez nem egy büntető istenség bosszúhadjárata, azt már kevesebben értik. Nem is ezt szeretném most kifejteni, esetleg csak annyit kínálnék fel megfontolásra, hogy mindennek meg kell tapasztalnunk minden oldalát ahhoz, hogy igazi tudásra tegyünk szert.
Ennek megfelelően úgy választunk életkörülményeket, szülőket, barátokat és szerelmet, hogy legyen alkalmunk megélni azt, ami tanulandó feladatunk.
Az univerzum azonban roppant összetett jelenség, és természetesen egyáltalán nem meglepő, hogy az egyénileg vállalt életfeladat illeszkedik annak a családnak a történetébe, ahová az illető születik. Aki egy Hellinger családállításon például szembesül azzal, hogy valamelyik őse életfeladatát teljesíti, ahelyett, hogy (ahogy ő megéli) a saját életét élné, ne mutogasson ujjal a nagyapára... Bizony az feladat rá éppúgy vár - és milyen jó, hogy tudatosította!
Így kapcsolódik össze gyönyörűen a családi és egyéni karma - hiába olvasunk erről külön oldalakon az ezotériával foglalkozó oldalakon.

A nőiség teljességének megélése - 3. rész

2009-02-14T04:55:00.004+01:00

Hogyan találkozhatunk elnyomott női aspektusainkkal? Lilithen keresztül - ő a női árnyék, a száműzött nőiség archetípusa.
Lilithet androgün Isten teremtette, nem a patriarchális társadalom Atyaistene. Lilith az a nő volt, aki még rendelkezett a tudással (őt azonosítják a kígyóval), olyan tudással, amivel Éva nem. Lilith egyenrangúságra vágyott, amit lázadásként értelmeztek, így kitaszított lett.
Ha Lilith megérinti az életünket (asztrológiailag pl. tranzitjaival), ott kő-kövön nem marad, de az biztos, hogy a fejlődés egy új lépcsőfokára léphetünk. Ha el merjük fogadni Lilith adományait. Nem könnyű ez persze, felforgató erejét a Plútóéhoz hasonlítják...

A nőiség teljességének megélése - 2. rész

2009-02-12T19:35:00.005+01:00

A teljességhez nem csak a jó tartozik, hanem a rossz is. Ahhoz, hogy igazi emberekké váljunk, és ne csak papírmasé figurák legyünk, árnyék is kell. Az élet hullámvasútján bizony lefelé is tart a menet.
A reklámok tökéletes alakú, tökéletes családdal idilli környezetben ábrázolt nőalakjai ne tévesszenek meg. Az élet - biztosan feltűnt már - nehézségekkel is jár. A veszteségek, fájdalmak ugyanúgy a sorsunkhoz tartoznak, mint ahogy a születés egybefonódik a halállal.
Ne dugd a homokba -vagy a rózsaszínre festett felhőcskék közé - a fejed. Ne párnák közt sirasd, hogy nem minden az álmaidnak megfelelően történt. Hanem menj, nagy levegővel és sok hittel, lobogjon a hajad a szélben.
És akkor megtapasztalhatod, milyen csodálatosan sokszínű az élet. És hogy milyen gazdag vagy te is, azáltal, hogy részese lehetsz.

A nőiség teljességének megélése - 1. rész

2009-02-08T19:51:00.003+01:00

Nőnek születni nagy lehetőség. Olyan széles szereprepertoárt kell megvalósítanunk (engedelmes, jó lány, gondoskodó anya, tüzes szerető, jó munkaerő, stb.), hogy ez igazi tárháza a fejlődési lehetőségeknek.
A lehetőség kihívás. Gazdagabbá, erősebbé, bölcsebbé, sokoldalúbbá tesz minket, hogy ennyi helyzetben kell helyt állnunk. Ha azonban nem sikerül felnőni a feladathoz, nehézséggé válik: jól ismerjük az agyonhajszolt anyát, aki rosszul van, ha még a férje is előáll igényeivel, illetve a sikeres, csinos üzletasszonyt, akinek bébiszitterek és a TV neveli a gyerekeit… A túl sok szerep szétszakíthat minket, és önmagunkat – vagy egy-egy szerepünket veszíthetjük vele nagyon fájdalmas módon. Az egyik női alapélményt átélő babáját elvesztő kismama így számol be erről a Singer Magdolna (2006) könyvében:
„Hatalmas ürességet éreztem magamban, kifosztott voltam testileg, lelkileg egyaránt. (…) Úgy éreztem, én rontottam el valamit, nem figyeltem eléggé a babámra, lefoglalt a munka, a családi feladatok szervezése, a tanulmányaim, a vizsgák, a ház rendbetétele. Túl sok mindent akartam, és mindent egyszerre. Túlságosan jól akartam csinálni, bizonyítani az anyósoméknak, önmagamnak, a világnak. Talán észre kellett volna vennem, hogy a babának ez nem jó, le kellett volna lassulni, és csak vele lenni, amennyire csak tudok.” (88.o.)
Hogy mi a megoldás? Fogok még erről írni. Vagy gyere el február 17-én a Turmalinba 18 órától, és beszélgessünk erről!

A Gestalt-módszerről

2009-02-02T18:23:00.007+01:00

Technikailag a módszer úgy néz ki, hogy leülünk egy székre és a velünk szemben elhelyezett üres székre meghívjuk azt a személyt, prblémát, személyiségrészünket, akivel/amivel dolgozni szeretnénk.
Ez a módszer, ami szerintem az eredeti Perls-féle Gestalt módszer "hellingeresített" változata, rendkívül alkalmas eszköz arra, hogy számunkra konfliktusos személyekkel, absztrakt problémákkal vagy akár különálló személyiségrészeinkkel "társalogjunk".
Az eredeti Gestalt módszer arra szorít rá, hogy figyeljek oda az igazi érzéseimre, figyeljek úgy befelé, hogy megérezzem a testérzetek mögött rejlő itt-és-most üzenetet.
Egy lépéssel tovább megy azonban az, hogy ezt a befelé-figyelést egy másik entitásra is kiterjesztjük.
A családterápiában is alkalmazzák azt a technikát, hogy a nem jelenlévő családtagnak odahúznak egy széket. A terápiás hatás egyik része abból adódik, hogy az egyes szám második személyben megfogalmazott problémák sokkal pontosabbak, mintha ha elméletben "vekengünk" arról, mi nem jó nekünk. A szék rákényszerít, hogy összeszedjük magunkat, és világosan kommunikáljunk. Ráadásul a terápiás térben büntetlenül mondhatok akármit, a szék nem üt vissza. Sőt, a másik nézőpontját is fel tudom venni, ha átülök az ő székére.
Transzperszonális attól lesz ez a módszer, hogy a székbe átülve a másik energiáját is átveszem, így azt érzem és tudom, amit ő. Ugyanez a -hihetetlen és misztikus, de működő - mechanizmus az alapja a Hellinger családállításnak is.
Az alkalmazási területeknek csak a fantázia szab határt. Beszélgethetünk édesapánkkal, 5 éves kori énünkkel, de akár a karrierünk előtt tornyosuló akadállyal is. A gyógyulás az IGAZI probléma feltárásán és korrekcióján kívül annak valódi megélésében rejlik.

A személyiségfejlődés lényege

2009-01-30T13:42:00.002+01:00

Süle (1992) megfogalmazásban, jungi megközelítésben :
"Az emberi személyiségfejlődés fő vonala tehát egyrészt a tudatos én elkülönülése, kibontakozása a tudattalanból, másrészt az ego által a személyiség egyre nagyobb tartományainak és mélységeinek integrálása. Ez a folyamat azonban nem egy egyenes vonalú növekedés, hanem egy bifázisos, sok válsággal terhes történés, mely a vágyak, örömök és szenvedések, küzdelmek élményein át bontakozik ki.” (63-64. o.)

Hitvallásom a transzperszonális irányzat mellett

2009-01-30T13:22:00.004+01:00

Pszichológiai tanulmányaim legkellemesebb meglepetése volt a transzperszonális pszichológia létezésének felfedezése. Mivel a felvételi tananyag erre csak egy rövid utalás erejéig terjedt ki (Wilber, Frankl), abban a korlátolt hitben éltem, hogy a diploma után nekem kell feltalálnom a „langyosvizet” és a konkrét pszichológusi tevékenység során magamnak kell integrálnom mindazt, amit a vallásról, ezotériáról és spiritualitásról a gyógyulás szempontjából relevánsnak gondolok.
Nagyon örülök neki, hogy ez nem így van: egyrészt, hogy nálam sokkal tájékozottabbak bőséges szakirodalmat nyújtanak erről a területről (ld. Wilber hihetetlen termékenységét például), másrészt hogy tudománynak neveznek valami olyasmit, amit a laikusok (és aladdig én is) a hit tárgykörébe tartozónak tartanak/tartottak. A különbséget a transzperszonális pszichológia és a pszichológia egyéb irányzatai között épp olyan méretűnek és minőségűnek látom, mint amely az orvostudomány és a pszichológia között fönnáll.
Szakmai kétségeim sokáig voltak, hasonlóan Sutich-hoz, aki felvetette, hogy hogyan lehet sikeres terápiát folytatni a spritiuális aspektusok figyelembevétele nélkül olyan kliensek esetében, akik elzárkóznak ettől a megközelítéstől. De a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem okozott problémát. Egyrészt, sokkal könnyebb alkalmazkodni a klienshez, mint gondoltam. Másrészt nem véletlen, hogy ki kit talál meg. Hiszem, hogy aki hozzám jön, lehet, tudattalanul, de vágyik a transzperszonális dimenzió felfedezésére, mégha csak a perszonális oldal megdolgozása után is.

Az Árnyék

2009-01-22T09:24:00.004+01:00

A személyiségfejlődés fontos állomása a - jungi terminológiával - az Árnyékkal való munka. Hogy mi is ez pontosan, arról az Elixir 2009. januári számában olvashatunk.

"Az Árnyék az, amit még nem érintett a tudat megismerő, megszelídítő, integráló ereje. Amit az ember önmagában becsapott, elárult és cserbenhagyott. A léleknek az a fele, amelyet az Én elfelejtett, vagy soha meg nem ismert, s amelyről tudás híján gondoskodni is elfelejtett. Az Árnyék világa csak így és csakis ezért válhat pusztító, kártékony, megbetegítő erők lakhelyévé - az Én és különösen a tudatos emberi én gondoskodása híján. Ezért válik poláris emberi létünk alaptermészetévé a betegség, s ezért lesz gyógyítóvá az önismeret, ami sok egyéb mellett az Árnyék integrációját, a tudattalan tudatossá tételét, belső erőink megszelidítését jelenti." (Hajdu Ráfis Gábor)

Hogyan dolgozok?

2009-01-18T12:52:00.005+01:00

A hozzám fordulók problémái esetén - kívülállóként - megpróbálom megtalálni azt az alapmintát, amelyre a személyi problémái konstruálódnak, akár kora-gyermekkori, akár pre-, vagy perinatális (születés előtti vagy körüli), sőt akár előző életbeli gyökere van is.
Ennek során a kulcsszó a tudatosodás, a probléma kihívássá és feladattá történő átfogalmazása, és a mindezért való személyes felelősségvállalás.
Próbálom ennek során elősegíteni az ember önmagával(jungi terminológiával önvalójával)történő kommunikációját, hogy egy magasabb nézőpontból lehessen megélhető és átélhető a megértés.
Az általam alkalmazott regressziós technikák révén a változások mélyrehatóak, és nem csak az elméletet, de a gyakorlatot is érintik.

A módosult tudatállapotról

2009-01-16T13:27:00.003+01:00

Mi is a módosult tudatállapot tulajdonképpen? Tart szerint az a jellemzője , hogy az átélő személy érzi, hogy ez az állapot a szokásostól lényegesen, minőségileg eltér, és ha legközelebb előáll, felismeri a két állapot azonosságát. (Tart idézi SZABÓ, 2007)

Az emberek vágynak a módosult tudatállapotokra, arra, hogy a világot máshogyan láthassák, mint hétköznapi szemüvegükön keresztül, ugyanis ekkor megérinti őket a világ transzcendens minősége és énhatáraik feloldódásával egységélményre tesznek szert az univerzummal. Ez gyógyító hatású, részben azért, mert problémáiknak új perspektívát ad és új megoldási lehetőségeket villant fel.

Hogy mennyire vágynak az emberek erre az élményre, az az alkoholisták nagy számában jól tükröződik. Csakhogy ez a rossz módszer. Minden relaxációs technika, meditáció vagy légzésterápia - olyan módosult tudatállapotot létrehozó technika, amelyet saját erőfeszítéssel kell elérni - az Assagioli által felsőbb tudattalan tartományát nyitja meg, és nem a félelmeket-szorongásokat tartalmazó klasszikus tudatalattiét.

A születési trauma

2008-12-18T21:30:00.002+01:00

A szüléstől való félelem mögött gyakran a saját születés traumája áll, amely olyan erős lehet, hogy Fodor – egy magyar származású pszichoanalitikus – szerint sok gyerek emiatt nem születik meg.
De mitől is olyan traumatikus a születés? Mert egy szűk résen kell átpréselődni, ahol a bizonytalanság lelki terhén kívül (hogy most akkor merre is van a kiút?), konkrét fizikai nyomást és szorítást is át kell élni.
Grof LSD-vel folytatott kísérleteivel arra a megállapításra jutott, hogy a születéskor átélt testérzetek olyan lelki-emocionális lenyomattal is bírnak, mely alapmintául bírnak a későbbi élethez. A méh összehúzódásakor például a személy egy olyan kiúttalan helyzetet él meg, melyben passzivitást és tehetetlenséget él meg. A szülőcsatornán való áthaladás a halál és az újjászületés jegyében zajlik és ideális esetben a megszabadulás és megkönnyebbülés első élményéhez vezet. Ha ez az út rögösre sikeredik, később a személy jó eséllyel szenvedhet székrekedéstől, dadogástól, asztmától, migréntől, sőt akár gyomorfekélytől is.
A fogadtatás sem éppen barátságos: „odakint” az anya testénél jóval hűvösebb és jóval világosabb van, idegen kezek markolják (és még szerencse, ha nem ütögetik vagy lógatják), és kemény, éles szerszámok érintik az addig csak puhasághoz szokott testet. Csoda, hogy ellenségesnek éljük meg a külvilágot, ha ez az első élményünk az emberekkel való találkozásról? A vízben született, tehát a belső-külső világ közti átmenetet egy ismerős közvetítő közeggel megkönnyítő módon világra jött babák szemkontaktusa, értelmi-érzelmi fejlődése jobb, mivel ők mernek BÍZNI a világban.
Hogy hogyan tehető – Leboyer, az első szószóló kifejezésével élve - gyöngédebbé a születés, az megér egy másik bejegyzést…
És hogy hogyan lehet „gyógyítani” a születési traumát, ha nem ideális körülmények között születtünk? Látogasd meg a rebirthingdebrecen.blogspot.com oldalamat!

A súlyfeleslegről

2008-11-01T15:58:00.003+01:00

A súlyfelesleg nem akaraterő-hiány. Még csak nem is alkat. Nem a mozgásszegény-életmód eredménye, nem a helytelen táplálkozásé, nem a nemtörődömségéé.
A súlyfelesleg az energiának egy ilyen módon manifesztálódott formája. Nem jó, és nem rossz. Csak látványos és kézzel fogható a felhalmozott párnák formájában.
Hogy a soványak mégis némi joggal lehetnek önteltek ebben a témában, és érezhetik úgy, hogy ők erősebbek vagy jobbak, az azért van, mert az esetek többségében valóban valamilyen kiegyensúlyozatlanság egyenlíti ki magát, tehát hiányállapot vagy valami elégtelenség áll a háttérben. Ez lehet a máshol is gyakran emlegetett szeretethiány, lehet a félénk ego védekezése egy számára fenyegető világban, lehet a valósággal való kapcsolatban maradás útja (ahogy a súly lehúz a földre), lehet bármi, ami az adott személy számára egy adott probléma megoldása lehet.
A súlytöbblet tehát egy öngyógyító kísérlet, így nem igaz, hogy a ducik, molettek, jó húsban lévők lusták, és elhagyják magukat. Csak nekik ez a technikájuk arra, hogy kezeljenek élethelyzeteket és lelkiállapotokat.
Lefogyni tehát nem fogyókúrával lehet, hanem olyan új módszerek elsajátításával, amelyek bővítik a személy megküzdési repertoárját. A jóga nem azért fogyaszt, mert olyan fárasztó, hanem azért, mert kapcsolatba kerül az egyén a testével és ezáltal szép lassan valami fokozatosan megváltozik benne. Ugyanígy érdemes a lelkünkkel is kapcsolatba kerülni: ha megtaláljuk azt a mögöttes okot, ami elől nassolásba menekülünk, nem fog erőfeszítésbe kerülni szép lassan átalakítani az életünket…

Ui: Ja, és ez persze nem jelenti azt automatikusan, hogy minden sovány ember maradéktalanul boldog! Az ő életükben máshol szomatizálódik (azaz képeződik le testi szinten) az, ami gondot okoz nekik…

Tanítómesterem

2008-09-09T21:01:00.001+02:00

Louise Bloemen holland transzperszonális terapeuta ismertette meg velem azokat a trenszperszonális módszereket, amelyeket - rendkívüli hatékonyságuk miatt - magam is alkalmazok terápiás munkám során. Mindenekelőtt azonban szemléletet adott, amely jelentősen eltér az egyetemi pszichológiától... Ebben a rendszerben nincs betegség, csak harmonizálásra váró feszültség van, amely kihívás, nem pedig tragédia.

Tudatos energialégzés - Rebirthing

2008-09-09T14:45:00.004+02:00

A Leonard Orr által kifejlesztett intuitív és integratív légzéstechnika segítségével érzékelhetően kapcsolatba kerülhetünk azzal az isteni energiával, amely - többek között - képes krónikus betegségeinket meggyógyítani és energiablokádjainkat feloldani.
A Rebirthing elnevezés arra utal, hogy sor kerül a születés újraélésére, ezáltal a születési trauma feldolgozására is. A módszer gyógyít, hiszen a légzés a test emlékezetében tárolt feszültségeit oldja, de alapvető célja egy olyan technika elsajátítása, melynek révén az Istennel való találkozás mindennapi életünk részévé válhat.

A tudatos munka jelentősége

2008-08-04T19:32:00.006+02:00

A kérdés azért fontos, mert az emberi természet nem csak a növekedés és fejlődés irányába ható törekvésekkel lett ellátva: „alapvető konfliktusforrásunk egyrészről a tehetetlenség, a lustaság, a megtartás hajlama, a (konformitásban kifejeződő) biztonság utáni sóvárgás, másrészről a növekedés, az önérvényesítés és a kaland vágya között”. (ASSAGIOLI, 2006, 97.o.)

Mitől függ, hogy melyik irányba dől el a mérleg? Erőltethetjük a fejlődést, leküzdve eredendő lustaságunkat? Vagy bizonyos emberek predesztinálva vannak a fejlődésre, míg mások egy „alantasabb” élet béklyóinak foglyai maradnak?

Freud determinizmusából kiindulva a válasz kiábrándító lenne. Szerinte cselekedeteink tudattalan impulzusaink eredményei, és a legtöbb, amit tehetünk személyiségfejlesztésünk érdekében, az az, hogy némileg csökkentjük azt a káoszt, ami lelkünk mélyén kavarog, és szembenézünk egy-két olyan élménnyel, amelynek mi teljesen passzív elszenvedői voltunk, valamikor, egy távoli életkorban. A pszichoanalízis módszerei ugyan a tudatosítás irányába hatnak, és ezáltal a személyiség gátoltságát csökkentve az önfelszabadítás, tehát önmegvalósítás irányába hoznak létre elmozdulást, azonban a tudattalan szféra aránya a valaha is tudatosíthatóval szemben olyan nagy, hogy soha nem célzott meg többet elérni Freud, mint a patológiás állapotból a hétköznapi életre képessé tenni pácienseit. Az önmegvalósítás azonban mindenképpen többet céloz meg ennél.

Freudot követően azonban egy fokozatos váltás következik be: arra a kérdésre, hogy az ember mennyire ura önmagának, mennyire kontrollálhatja szubjektív világát, optimistább válaszok kezdenek formálódni. Ez az új gondolat már közvetlen tanítványánál megjelenik: Adler arról beszél, hogy életünk tudatos terv része (életterv), cselekedeteink pedig választások, amelyek bár adott körülmények (és ezáltal korlátozások) között jöhetnek csak létre, lehetőségünk és felelősségünk van kompenzálni a hiányosságokat és magunkból a legtöbbet kihozni. „Nem találunk teljesen hibátlan megoldást, amely egyszer s mindenkorra érvényes; mindazonáltal latba kell vetnünk minden képességünket, hogy eljussunk egy megközelítő, lehető legjobb megoldáshoz. (ADLER, 1997, 9.o.) Assagioli is lehetségesnek tartja a tudatos munkát: „amikor felismerjük és hasznosítjuk az Én egyik konkrét funkcióját, az akaratot, akkor szabályozó és irányító ereje révén az is nagyon hatékony segítséget nyújthat a harmonikus integráció elérésében, az egész ember bio-pszichoszintézisében.” (ASSAGIOLI, 2006, 115.o.) A jungi értelemben vett integrációs folyamat – bár lehetősége mindenkiben jelen van – sem történik meg spontán, tudatos munka nélkül.

Önmegvalósítás

2008-08-04T18:42:00.004+02:00

Muszáj önmegvalósítani?

Fromm szerint igen. Az embernek belső kötelessége értelme kiteljesítése annak érdekében, hogy megszabaduljon függésétől és elérje azt a szabadságot, amely emberré teszi. (FROMM, 1995) Buddhára hivatkozva így fogalmaz: „Miután az ember megtette az első lépést az igazság megpillantása felé, erőfeszítéseket kell tennie, hogy olyan életet éljen, amelyben kiteljesíti értelmi képességeit és embertársai iránti szeretetét.” (FROMM, 1995, 35.o.) Frankl is egyetért ezzel: „Az embernek minden pillanatban jól-rosszul el kell döntenie, mivel állítson emlékművet létének.” (FRANKL 1988, 58.o.)

Felelősségvállalás

2008-08-04T12:52:00.004+02:00

A transzperszonális terápia egyik kulcsmozzanata az a felismerés, hogy személyesen vagyunk felelősek sorsunkért, körülményeinkért, döntéseinkért.
Mi választjuk szüleinket, még ha elégedetlenek is vagyunk velük: magasabb rendű énünk (tehát nem hétköznapi ego-nk, hanem spirituális központunk) valamiért úgy gondolta, hogy épp rájuk van szükségünk. Elcsendesedve, befelé figyelve miért is ne tehetnéd fel a kérdést Önmagadnak, hogy miért pont ilyen körülményeket teremtettél magad számára?
Mi vonzzuk magunkhoz ellenségeinket is, hiszen amivel ránk támadnak, az bennünk éppúgy jelen lévő valóság. Soha ne taszíts el magadtól semmilyen negatív érzést, mielőtt ne tisztáztad volna, mi az, és mi köze van hozzád.
Önmagad sötétebb oldala éppúgy természetes, ahogy a világ sem csupa napfény. Ezt nagyon nehéz elfogadni, de - paradox módon - minden apró lépés, amit a negatívumaid elfogadásának útján teszel, a tökéletesedés irányába visz.

Tetteink következményeiről

2008-06-10T20:12:00.005+02:00

Rossz hírem van: követünk el olyan hibákat az életünk folyamán, amelyet több év pszichoterápia sem hozhat helyre. A pszichológus csak abban segíthet, hogy elfogadjuk: akkor, abban a helyzetben, az akkori tudásunkkal és képességeink alapján nem tudtunk mást tenni.

Az árnyak elkísérnek, visszük őket magunkkal mindenhová, a bölcsességünk és az egyre kevesebb hibázás onnan fakad, hogy rájövünk, milyen nehéz őket cipelni. (Remélhetőleg) ez tesz minket megértővé is, hisz saját sebeinkből vérezve átérezzük a másik hozzánk hasonló hibáit is. Fekete-fehér tökéletességek helyett így leszünk hús-vér emberek.
Vallási üzenet is az, hogy elfogadjuk tökéletlenségünket. És ez a "hibázni emberi dolog" mondás pszichológiai háttere.

Hit és gyógyulás

2008-04-24T11:14:00.005+02:00

A transzperszonális pszichológiát az különbözteti meg a "hagyományostól", hogy inkább beáldozza a mindenáron a tudomány keretei között maradást, csak hogy adhasson valami pluszt. Ezáltal olyasmit nyújthat, ami meghaladja az ember hétköznapiságát és így spirituális lénnyé emeli.

A vallási érdeklődés nem csak előkészítette, de meg is határozza a transzperszonális pszichológiát, Süle épp abban látja a humanisztikus pszichológiától megkülönböztető jellegét, hogy az aktuális konvencionális humán értékeken túl „érdeklődését kiterjesztette arra a hatalmas területre, melyet ősidők óta a vallási, misztikus, extatikus és egyéb különleges tudatállapotokkal járó kulturális értékek jelentenek világszerte.” (25. Süle, 1992))

Pszichoszomatika, azaz a testi betegségek és a lélek összefüggése

2008-04-23T12:27:00.004+02:00

Ha a pszichológia célja az emberek jó közérzethez való segítése, nem hagyhatja figyelmen kívül a fizikai-fiziológiai tényezőket sem (egy testileg szenvedő ember boldogság-esélyei elenyészőek). De nem ez az egyetlen oka annak, hogy a testi tüneteket komolyan veszi a pszichológia: jelet lát benne, a felborult harmóniáét.

A pszichés stressz bizonyítottan rontja a szervezet védekezőképességét, tehát közvetve, vagy közvetlenül, de a lelki problémák testi megbetegedéshez vezethetnek. Így a klasszikus dualista megközelítés, mely különválasztja a testet és a lelket, gyakorlati szempontból sem fenntartható. A transzperszonális pszichológia megbomlott energiaháztartásként tekint a betegségekre, a cél pedig a harmónia helyreállítása, amely nem történhet pusztán fizikai-tüneti szinten. Hogy ki mennyire szomatizál, azaz fordít pszichés konfliktusokat testi tünetekké, nagy egyéni különbségeket mutat. [1]

[1] Rózsa-Kökönyei-Holics-Kulcsár: A mindennapos testi tünetek összehasonlító vizsgálata szomatizáló és nem szomatizáló személyeknél, in: Alkalmazott Pszichológia VII. évfolam 1. Szám (2005), 125. oldal

Jungról

2008-04-21T14:21:00.006+02:00

Jung érdeme elévülhetetlen abban, hogy utat nyitott egy tágabb perspektívájú pszichológiai megközelítés felé. Három témakörben haladja meg a klasszikus pszichoanalízist:

1. Freud természettudományos hagyományokat követő reduktív racionalitásával szemben számol az irracionalitás tényezőjével

2. felismeri, hogy a freudi szűk pacientúrát alkotó neurózissal küzdő „sokáig infantilis állapotban maradt személyek”mellett létezik egy bizonyos értettséget elért réteg, melynek neurotikus küzdelmei más okokra vezethetők vissza és akik gyógyítása más módszereket igényel, illetve

3. tágít a szigorúan individualista látásmódon és a személyes tudattalan mellé feltételez egy kollektív tudattalant is.

Bevezetés a tudattalan pszichológiába című műve érthető és átfogó képet nyújt alapvetéseiről. A bejegyzés címére kattintva erről részletesebben is olvashat a kedves érdeklődő.

Az ősök hagyatéka

2008-04-20T15:44:00.008+02:00

Hellinger budapesti előadását azzal kezdi, hogy azt hisszük, mi magunk határozzuk meg, hogy cselekszünk, mit gondolunk és milyen életet élünk. Hát nem. A család ugyanis nem csak genetikailag örökít ránk áldott vagy átkozott tulajdonságokat, nem csak felnövekvésünk során ragadnak ránk viselkedési minták óhatatlanul, de bizony olyan tudattalan folyamatok foglyaivá is válhatunk, amelyeket - akár több generációra visszamenően - nekünk kell felvállalnunk. Mindezt merő szeretetből. Ha például elhagyatottnak érzed magad, talán egy nagynénédet közösítette ki a családja. Ha vezekelsz, lehet, hogy dédapád bűnét rovod le. Karmikusan ez biztosan a javadra íródik, de ha te mégis úgy döntenél, hogy a saját életedet szeretnéd élni, azzal nem csak önző vágyadat teljesíted egy kiegyensúlyozott élet után, de a családi energiarendszerben is harmonizálsz egy alapvetően sérült egyensúlyt. Ez a családfelállítás lényege. Ha további részletekre is kíváncsi vagy, kattints ide.

Nehézségek a fejlődés szolgálatában

2008-04-19T14:06:00.005+02:00

A gyógyítást és saját fejlődésemet az a hitvallás szolgálja leginkább, hogy a szenvedés átalakít. Hogy ez hogyan is működik, hadd magyarázzam el Süle Ferenc szavaival:

„Az emberi élethez egyébként a legkülönbözőbb konfliktusokkal való sokféle, sokszínű találkozás, a pszichoterápiás helyzettől függetlenül is alapvetően hozzátartozik. Gondoljunk csak játékaink, szórakozásaink számos esetére, ahol rejtvényeket, ellentmondásokat, nehézségeket keresünk és küzdünk le. Az ateoretikus zen-buddhizmus a szerzetesek lelki fejlesztésében egy igen sajátos módszert alkalmaz: paradox feladat elé állítja a tanítványát, megoldhatatlannak és értelmetlennek látszó kérdéseket tesz fel, lehetetlen tennivalót ír elő vagy rövid bizarr példabeszédet mond stb., amely amellett, hogy értelmetlennek tűnik, még megoldhatatlan is. Ez a koan… Persze nem mindegy milyen fokú és mérvű paradoxonnal, konfliktussal konfrontálódik valaki. A zen-mester intuitíve jól választott koannal konfrontálja a tanítványt, aki ezt követően ezen meditál, töpreng éjjel-nappal, s ha a válasza a mestert kielégíti, újabb koant kap. Így ilyen lehetetlen feladatokon keresztül vezetve fejlődik szellemileg a szerzetes.” (Süle: Vallás vagy pszichoterápia? Küzdelem a vertikális labirintusban 1992, 124-125.o)

Párkapcsolati krízis, mint kihívás

2008-04-19T13:33:00.007+02:00

Süle Ferenc gondolatait idézném: "A közfelfogás a házassági konfliktust, krízist negatív jelenségnek ítéli, mely a rossznak és elrontottnak minősített házasság tünete, amiből a házaspárt, családot „ki kell gyógyítani” vagy néha valamelyik felet „ki kell menteni”. A jungi szemlélet ezeket a fejlődés természetes velejárójának, s így pozitív aspektussal is rendelkező jelenségekként értelmezi. E szemléletnek egyik döntő összetevője az a megfigyelés, hogy a konfliktus érdemben csak akkor oldódik meg, vagy halad előre a lényegi megoldás útján, ha valamelyik vagy mindkét résztvevő önismerete, személyisége fejlődik. Ennek során a projekciók visszavonódnak, a percepciós torzítások korrigálódnak, a megoldásokban kreatív élményt élnek át és eredményként a kapcsolat harmonikusabbban funkcionál tovább. Mivel pedig ez az egyetlen igazán kivezető út, ezért érthető, hogy az egyedi személyiségfejlődésnek miért legfőbb motorja a párkapcsolat.” (Süle: Vallás vagy pszichoterápia? Küzdelem a vertikális labirintusban, 1992, 120.o.)

Mi is az a transzperszonális pszichológia?

2008-04-17T18:43:00.003+02:00

Ezt hívják negyedik erőnek (a pszichoanalízis, tanuláselmélet vagy behaviourizmus, illetve a humanisztikus pszichológia után). Elnevezése arra utal, hogy érdeklődését kiterjesztette a hagyományos személyes területeken túlra, ahol az alábbiakra fókuszál: extrém egészség és jó közérzet, megváltozott tudatállapotok, csúcstapasztalatok, önmegvalósítás, meditáció.

Üdvözöllek!

2008-04-16T23:05:00.007+02:00

Alkati kérdés, ki mennyire képes beletörődni sorsába.
Az pedig mázli kérdése, hogy ki milyen életet választott magának, hiszen lehet, hogy olyat, amit nem kunszt "kibírni".
Aki ezzel ellentétben - hozzám hasonlóan - úgy érzi, hogy ő inkább a sok megpróbáltatást kihívássá alakítaná, jó helyen jár itt...
Magánemberként és pszichológusként is meggyőződésem, hogy az ember változhat, fejlődhet. Ehhez én a transzperszonális pszichológiában találtam nagyon sok segítséget.
A transzperszonális pszichológia a spirituális tanítások és a nyugati értelemben vett pszichológiai tudomány harmonikus kombinációja.
A problémákat kihívásként és nem kóros jelenségként fogja fel. Mindig, minden körülmények között lehet fejlődni, és ha megtalálod ezt a honlapot, talán meggyőzlek arról, hogy nem kell megvárni a nagy kríziseket ahhoz, hogy akard jobbá és szebbé tenni az életedet.
Honlapom célja, hogy megmutassam, máshogy is lehet, mint amit eddig a pszichológusról gondoltál.